„Tényleg úgy van, ahogy mondják. Az élet egészen kis köröket leírva ismétli önmagát.” (Joe Hill)

A folyamatos változásokban vannak állandó dolgok. Visszatérő helyzetek, érzések. Néha ezt észrevesszük, máskor tovasuhanunk, anélkül, hogy észrevettük volna, hogy itt már mintha jártunk volna, ezt mintha már átéltük volna. Úgy működik ez, hogy addig ismétlődik valami, amíg meg nem értem, hogy ezzel dolgom van. Próbálom elkerülni, nem meglépni, megpróbálok más módon megoldást találni, mindent kitalálok, hogy az egyetlen lépést ne kelljen megtenni, ami viszont valódi megoldást hoz. Ezer módon megélhetem ugyanazt a folyamatot, de a folyamat eredménye mindig ugyanaz: hogy megtanuljak valamit. Gyakorlatot szerezzek valamiben. És hogy megnyíljanak előttem azok a lehetőségek és utak, amelyek tovább visznek egy helyzetben. Ez azt jelenti, hogy elakadhatunk valamiben. Életünk területein. Vannak területek, ahol haladunk, de lehetnek más területek, ahol talán még pici korunkban elakadtunk. Az életünkben vissza-visszatérnek azok a helyzetek, amelyekben lehetőségem van továbblépni, de ahhoz meg kell tennem azokat a lépéseket, amelyeket akkor nem tudtam megtenni. Ezek bátorságot igénylő lépések. Az igazi nagy változások és növekedés mindig bátor lépéseket igényel. Nem vagy már olyan pici, nem kell félned, biztonságban vagy és elég talpraesett lettél azóta ahhoz, hogy megtedd a félelmetesnek tűnő lépéseket. Erős vagy, képes vagy rá. Ne félj, csak tedd a lábadat egymás után. Tedd meg, amerre visz az életed. Lépd meg, aminek szükségét érzed. Ne engedj a korlátozásnak, mert ez a korlátozás nem engedett továbblépi eddig soha. Lépj, és engedd meg magadnak, hogy tovább haladj.

Felfedezted már az ismétléseket az életedben? Velem miért történik mindig ez? Ezt a kérdést számtalanszor hallottam életemben, és én magam is feltettem sokszor. Addig történik ugyanaz, míg meg nem értem, hogy mi a célja. Értsd meg, tedd meg, lépd meg, és engedd magad élni.

design: Farczádi Ali