A European Fellowship által szervezett Easter Course 2018. március 25. és április 1. között került megrendezésre Finnországban, egy Helsinki közelében lévő, vadregényes környék kis településén, Hilaban.
A képzés témája a kisebbségek fogalmának körüljárása volt, ennek kapcsán pedig szó esett a nacionalitás, etnikum, állampolgárság, diszkrimináció, migráció és menekült fogalmakról is. Ezek a témák önmagukban erősek is meg nem is; mindezt pedig az fűszerezte, hogy a résztvevők Dániából, Angliából, Máltáról, Izlandról, Észak-Írországból, Olaszországból, Finnországból és Erdélyből érkeztek.
Az együtt töltött egy hét alatt a fenti témákat boncolgattuk, úgy, hogy a különböző háttérből érkező emberek különböző álláspontokon védték vagy támogatták saját és egymás véleményét. Résztvevőként a legnagyobb élmény az volt, hogy annak ellenére, sokszor markánsan eltérő véleményeket képviseltünk, komoly vitákba bonyolódtunk, hevesen védtük a saját álláspontunkat, mégis megtaláltuk a közös hangot emberekkel. Ez azért nagyon fontos, mert sokszor elveszhetünk a saját véleményünk bizonygatásában, sokszor annyira be szeretnénk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk, hogy nem tudjuk valóban meghallani azt, amit a másik el akar mondani nekünk.
Furcsa erdélyi magyarként arról hallani, hogy mit jelent a kisebbség fogalma egy nyugati országból érkezőnek. Főként azért, mert teljesen mást, mint nekem, erdélyi magyarnak, kisebbségben élő, kettős állampolgárnak, valakinek, aki ezeket a kérdéseket nem kívülről szemlélem, hanem bennük élek. Az ilyen találkozások elsősorban nyitottságot és elfogadó közeget feltételeznek, akaratot arra, hogy megpróbáljam megérteni, hogy a másik miért gondolkodik úgy, ahogy. Ez nem azt jelenti, hogy beszélgetésenként változik a véleményem a világról, és az elveim is a beszélgetőpartnernek megfelelően formálódnak. Azt jelenti, hogy hajlandó vagyok meghallgatni a másik álláspontját, ő hajlandó meghallgatni az enyémet, érvelünk a saját véleményünk mellett és eldöntjük, hogy a másiknak miben van igaza és miben nem (nem mintha ez olyan fekete és fehér lenne, mert mindez nézőpont kérdése).
Amellett, hogy beszéltünk és vitáztunk, meglátogattuk Helsinkit, sokat játszottunk, voltak mély beszélgetésink, elcsendesedtünk vagy épp sokat nevettünk, betekintést nyertünk a másik kultúrájába, a másik miértjeibe, de ami a legfontosabb, hogy egymás fele fordultunk. A kölcsönös kíváncsiság és tisztelet határozta meg ezt a hetet.
Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy amennyiben teheti (és sokszor ad az IKE lehetőséget erre), menjen és vegyen részt ilyen alkalmakon. Az ilyen lehetőségek esélyt adnak arra, hogy találkozzunk más világszemléletekkel, kilépjünk abból a burokból, amelyben élünk, és tudásra tegyünk szert.