„Ti vagytok erre a tanúk” (Lukács 24,48) igerész által emlékeztette az Úr a Kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület (FIKE) újraindulásának 20. évfordulóján összegyűlteket a – Krisztus élettörténetében való – részvétel ajándékára és felelősségére.
A szombaton, június 29-én szervezett eseménysorozat hálaadásra, találkozásra, emlékezésre, dicsőítésre adott alkalmat a jelenlegi és egykori FIKE-seknek és barátaiknak. Az eseménysorozat ünnepi, úrvacsorás istentisztelettel kezdődött a kolozsvári Alsóvárosi Református Templomban, amely otthont adott az elmúlt években a FIKE egyetemista istentiszteleteinek. Tóth Anna lelkipásztor igehirdetésében Jézus fent idézett kijelentésének magyarázatával arra mutatott rá, hogy ebben a tanítványokkal való beszélgetésben az Úr megnyitotta azoknak szemét, hogy megértsék azt, hogy ők mindennek részesei, nem csak külső szemlélői, hogy „ők is benne vannak ebben a sodrásban, ebben a mozgalomban, és helyük van ebben az ecsetvonásban felvázolt hosszú történetben, amely a mai napig tart”. Személyes életünkre nézve biztató, megerősítő, hogy ugyanezzel a meghívással bennünket is megajándékozott, hogy helyünk és szerepünk van a Krisztus történetében, a megváltás és üdvtörténet továbbélésében. Megérthettük ugyanakkor, hogy ez a kijelentés egy szeretetteljes figyelmeztetés is arra, hogy felelősségünk kimozdulni az olykor kényelmes tanítványi szerepből, hogy nem térhetünk ki a szolgálat, a hitvallás, a tanúskodás elől tapasztalatlanságunkra, botlásainkra hivatkozva.
Az úrvacsora után rövid köszöntőbeszéddel üdvözölte az összegyűlteket Tussay Szilárd, az IKE ügyvezető igazgatója, Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsi kancellárja, illetve Dávid István, a FIKE jelenlegi lelkipásztora. Dávid István a FIKE lelkiségéről, közösségéről beszélt, arról, hogy ez a gyülekezet egy olyan hely, ahol minden alkalommal megtapasztalhatjuk, hogy az Úr egymás által formál bennünket, hogy néha meghökkentő módon emlékeztet arra, hogy kerek a világ, hogy mindannyiunkat egyformán szeret.
Az istentisztelet után az Apafi Mihály Református Kollégium udvarába vonultunk, ahol a közös étkezést követően különböző alternatív programokon vehettünk részt: beszélgetés, társasjáték, kávé, fotótükör, röplabda, (mosogatás), stb. Délután 5 órától megtelt az Erdélyi Református Múzeum előadóterme, hiszen a budapesti Gólem Színház jóvoltából Anat Gov izraeli szerzőnő Jaj, Istenem című darabját láthattuk Lovassy Cseh Tamás rendezésében. Pál Emőke és Mostis Gergő érzékeny előadását tekintve a humorból és meghatódottságból fakadó könnyek váltották egymást bennem. Az egyedi szituáció és hangvétel, Isten és Ella terápiás beszélgetése saját beszélgetéseimre, gondolataimra emlékeztettek, a különös vígjáték hatása viszont inkább abban állt, hogy ennek a nagyon intim beszélgetésnek külső szemlélőjeként ráérezhettem a törékenységben megvalósult isteni szeretet igazságára.
A kollégium udvarán felállított színpadon az est folyamán régi és új FIKE-sek vezették a dicsőítést, majd a Szintaxis és a Klausen Blues Band együttesek léptek fel. A dicsőítő zene meglepetésünkre néhány külföldi, franciaországi és lengyelországi látogatót is bevonzott. A fiatal Szintaxis együttes feldobta a hangulatot, a nevüket még nem halló közönség összeforrottságukon és humorukon csodálkozott. A Klausen Blues Band koncertjére már besötétedett, a szülinapi torta és a táncolók is megjelentek, ami viszont nem vonta el figyelmünket a gitáros virtuozitásoktól.
Hálás vagyok azért, hogy alkalma, tere és ideje volt az ünneplésnek, és mindazokért, akikkel együtt lehettünk, és akik részt vállaltak a program kigondolásában, előkészítésében és lebonyolításában.