„Viharban még mélyebb gyökeret vernek a tölgyek.” (George Herbert)

Vannak belső és vannak külső viharok. És van, hogy egyszerre van vihar bent, és kint is. Van, hogy úgy érezzük, összecsapnak fejünk felett a hullámok. Ezek a viharok mindig okkal jönnek. Míg nem szűnik meg az ok, ismétlődnek. Főleg a belső viharok, de gyakran a külsők is. Egy társadalom, vagy egy család viharaival is így van ez. Ismétlődnek a viharok, mert nem értjük a céljukat. Hogy meg kellene tisztulnunk bennük, megerősödni, és a vihar elmúltával új szemmel tekinteni a megtisztult világra. A viharok megviselnek. Különösen, amikor belül vihar van. Ha bennem szélcsend van, kívül lehet vihar, elrejtőzhetek önmagamba, ahol béke van. De amikor belül van tomboló vihar, védtelenné és sebezhetővé válok. Egy rendesen megélt vihar, amit elfogadok, erőssé tesz végül. A gyökereim azok, amelyek mélyen a talajba ereszkednek, lelkem legmélyebb rétegeibe, ahonnan életbevágóan fontos táplálékot kapok. Ezek a viharok idézik elő bennem az érzelmeim és a gondolataim elmélyülését. Ne arra törekedj, hogy elkerüld a vihart, vagy hogy valahogyan átvészeld: éld át. Félelem van benned, de ez nem baj, nem esik bántódásod. Értsd meg a viharod. Értsd meg, mi okozza. Miért keletkezik. Belső érzelmi vihar. Biztonságban vagy. Gondold el ezt úgy, hogy olyan, mint amikor a szobádban vagy, és kint vihar van, de te biztonságban vagy a lakásodban. Ilyen a belső vihar is. Csak szemléled, nézd meg, éld át, és engedd, hogy elcsendesedjen. Ebből sokat tanulhatsz magadról.

A viharaink a mieink. Bennünk vannak. Megélhetjük őket, nem kell félnünk, biztonságban vagyunk. Nézd, hogyan erősödsz meg viharaid által, ahogyan fokozatosan legyőzöd a félelmed.

design: Farczádi Ali