Amikor visszagondolok az idei Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál székelyudvarhelyi kiadására, egy szó jut eszembe, amivé formálódott az egész esemény: család.  

A rendezvény alapját Isten adta, az Ő jelenléte, munkálkodása, mindez pedig a zene eszközén keresztül valósult meg. Erre az alapra pedig az együttesek, szervezők, önkéntesek és résztvevők csodálatos módon építkeztek: együtt, lélekkel. Egy szívvel emeltük fel az Úrhoz a mi szívünket-lelkünket, egy családdá alakulva magasztaltuk a mi Megváltó Urunkat, és együtt adtunk hálát mindazért az ajándékért, amit nekünk szánt. Csodálatos érzés volt megtapasztalni, hogy bár egymás szemében idegenek voltunk, szívünk szemüvegén keresztül nézve mégis megláttuk a testvért a másikban. 

Számomra a Várom az Urat mindig is azt jelentette, hogy itt az ideje kilépni a rohanó világból és teljes szívvel átérezni az Isten által nyújtott csendet, békét. Ez az alkalom minden évben tökéletes lehetőség erre az elcsendesedésre, az együttlétre, találkozásra, a békére, Isten szüntelen jelenlétének átélésére. Lehetőséget adott arra, hogy Isten nyugalma áradjon szét bennem, tudjak elkezdeni szívből készülni az ünnepre, őszintén várjam az Urat. Idén ezt az együttesek, az áhítat, az ünnepi gondolatok illetve találkozások segítették elő. Mindezek együtt pedig kulcsot adtak a kezembe, amely a lelkemet nyitotta ki, feltárva azt saját magam számára is.  

Több mint 600-an voltunk, kicsitől nagyig, fiataltól tapasztaltabb korosztályúig. Mindenki hozta magával az életét: lehet egy hosszú, fárasztó nap után esett be valaki, lehet, hogy élete mélységeken ment keresztül, vagy éppen magasságokat élt meg. Azonban minden gond, minden probléma, teher vagy öröm, boldogság fent Benne és Általa találkozott, és eggyé alakult.  

Hiszem azt, hogy ez az este nem csak attól volt tökéletes, hogy profi előadók, zenekarok szolgáltak, hanem attól volt teljes, hogy Róla szólhatott. A külsőségek nem vitték el a hangsúlyt a lényegről, hanem pont, hogy Rá terelték. Minden egyes könny, minden egyes ölelés, az összes mosoly Benne egyesült.  

Hálás a szívem első sorban az Úr felé, hogy megengedte, hogy teljes valójában, a maga teljességében jöhetett létre a rendezvény, a szervezőkért, minden egyes önkéntesért, résztvevőért, akik hozzájárultak jelenlétükkel, személyükkel ahhoz, hogy ez az alkalom ilyen áldásosan valósulhatott meg. Imáimban hordozom, hogy az a varázs, ami a szívünkbe tudott költözni, éljen sokáig, és jövő ilyenkor, a következő Várom az Urat-on tudjunk ismét együtt töltekezni a Forrásból! 

SDG!