Közel 1000 résztvevő jelenlétével zárult a 7. Válts irányt! IKE Fesztivál! Az öt nap során a fesztiválozók reggeli áhítatokon, beszélgetéseken, műhelymunkákon, előadásokon és koncerteken, dicsőítéseken keresztül kerülhettek közelebb önmagukhoz, egymáshoz és Istenhez.

A fesztiválos élményeiről Nagy-Vajda Laborc, a Fesztivál bemondója mesélt.

„Két évvel ezelőtt, amikor részt vettem a Válts irányt! IKE Fesztiválon résztvevőként, nem is gondoltam volna, hogy idén az önkéntes csapatot bővíthetem majd. Persze a két év alatt rengeteg dolog történt: Munkatársképző Tanfolyam, Önkéntes Gála, Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál és rengeteg önkéntes munka. Aztán 2026 májusában érkezett a telefonhívás, aminek következtében most itt vagyok.

Az idei mottó, az Élhetsz örökké a földi élet Istennel való megéléséről szólt, amelynek tartalmát a Fesztivál napjai szépen végigvezették a résztvevők számára. Ezek sorban: Élhetsz most, Élhetsz szabadon, Élhetsz tudatosan, Élhetsz másként és Élhetsz mindörökké. Milyen szép ez a megfogalmazás, nemde? Isten nem kötelez, hanem felszólít és lehetőséget is ad arra, hogy az életet most éljük tudatosan. A megszólításra várja a személyes válaszunkat. Minél hamarabb döntünk mellette, annál kevesebb felesleges tévutat kell bejárnunk. Megadja a lehetőséget, hogy akár már ma másként éljünk Vele.

De döntést hozni nem mindig olyan könnyű, mint aminek látszik. A Fesztivál előtt bennem is rengeteg kérdőjel sorakozott, és folyamatosan azt éreztem, hogy rosszul döntöttem, nem kellett volna elvállalnom a bemondói szerepet, hogy egyszerűen bele fogok bukni az egészbe. Négy napig nem is járt más a fejemben, csak ezek a gondolatok. Aztán a Fesztivál első napján tudatosult bennem, hogy ezt egyedül nem is fogom tudni véghez vinni, ezért az Önkéntes zugban található Biblia elé ültem, és imádkozni kezdtem. Kértem az Urat, hogy biztasson és kellő lelki erővel támogasson, hogy elvégezhessem a feladatom. Ekkor találtam rá a 71. zsoltárra, amelynek első három verse a következőképpen szól: „Hozzád menekülök, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. Ments meg és szabadíts meg engem igazságoddal, fordítsd felém füledet, és segíts meg engem! Légy sziklaváram, ahova mindig mehetek, rendelkezzél megtartásom felől, mert te vagy kőszálam és erősségem!” Ez az ige állt rendelkezésemre, amelyen keresztül Istenbe tudtam kapaszkodni.

A Fesztivál egy rendkívül különleges teret nyújtott arra, hogy az ember teljességgel megélhesse a hitét, vagy arra rátaláljon. A különböző panelbeszélgetéseknek, élettörténeteknek és interaktív műhelyeknek köszönhetően az ember elgondolkodik, és mérlegelni tudja az életében elhelyezkedő dolgok fontosságát, míg a reggeli áhítatok segítenek elcsendesedni az ember lelkének, hogy tiszta lappal kezdhesse a napot. Én legalábbis ezt tapasztaltam önkéntesként, aki a munkájából adódóan mindenhova is rohant, és ezáltal kicsit mindenhol is ott volt.

A lelki és szellemi feltöltődéstől eltekintve azt is láttam a résztvevőkön, vagy akár az önkénteseken, hogy egymásra találnak, és új kapcsolatokat alakítanak ki a napok során. Hogyha az ember engedi, és a szívében kinyitja azt a kiskaput Jézusnak, akkor a Fesztivál ideje alatt egy nem mindennapi közelséget tapasztalhat meg, ami felszabadítja a gátlások alól, és késszé teszi arra, hogy akár egy életre szóló kapcsolatot alakítson ki.

Hát így telt a Válts irányt! IKE Fesztivál számomra! Mindenképpen sok változást hozott az életemben, de ahogy én láttam, mások számára is. A nap végén pedig minden nehézség és baki ellenére el tudtuk végezni szolgálatunkat, az Úr pedig újratervezni is segített.

Ezért rengeteg szakmai tapasztalattal búcsúzok a Fesztiváltól. De amit igazán hazaviszek magammal a temérdek emlék, új kapcsolatok és ismeretek mellett, az Istennek a végtelen szeretete és a tudat, hogy általa élhetek örökké.”