„Az életet pillanatok alkotják, jók és rosszak, de mindegyikért érdemes élni.” (Egyszer volt, hol nem volt c. film)

A jó pillanatokért érdemes élni – ezt mondjuk. Azért érdemes élnünk, mert az életben vannak jó pillanatok is. Ez egy negatív irányú életszemlélet. Az élet rossz, de legalább vannak benne jó pillanatok. A kapcsolat rossz, de legalább vannak jó pillanataink is. Ezt a minősítést valójában mi tesszük. Mi ítéljük rossznak az életet és a kapcsolatainkat azzal, hogy csak a „jó pillanatok” miatt érezzük érdemesnek arra, hogy benne éljünk. Van úgy, hogy nekem valami egy jó pillanat, ami másoknak rossz. És van, hogy másoknak jó pillanat, és nekem rossz. A pillanatokat én élem meg valamilyennek. Én ítélem rossznak vagy jónak, amit átélek. Amikor azt mondom, hogy a jó pillanatokért érdemes csupán élnem, elutasítom azt, amit az élet a rossz pillanatok által akar nekem ajándékozni. Sok rossz pillanat sok jó pillanathoz vezethet. Ha csak a jó pillanatokat szeretném, ezzel arra kényszerítem magam, hogy kerüljem a rossz pillanatokat, és hajszoljam a jó pillanatokat. Élvezethajszolás. De a jó és a rossz pillanatok egyetlen életben találhatóak, és ha érdemes élnem az életem, érdemes megélnem a rossz pillanatokat is. Megélésre érdemesek. Mondhatom, hogy ez most nekem rossz, de még jobb, ha azt mondom: nehéz. Mert igazat mondok. Általában arra mondjuk, hogy „rossz pillanat”, ami nehéz. És arra mondjuk, hogy „jó pillanat”, ami könnyű. De minden pillanat az életem része. Ha ezt elfogadom, egyszerre könnyebbé válnak a rossz pillanataim is. A rossz órák, a rossz napok, a rossz évek. És talán még azt is felfedezem, hogy hogyan születtek meg a jó órák, a jó napok és a jó évek a rosszakból. Ez az életélvezet lényege.

Csak éld meg. Csak éld át. Engedd megtapasztalni, amit tanítani akar. Csak figyeld meg magad, hogyan formál és alakít minden pillanat. És engedd el, amikor elmúlik.