A Vibe Koli két előadótér megnyitásával várta az érdeklődőket, és a Gokart udvarát az IKE is színesítette. Berendeztük a Refo500 sátrat és kíváncsian vártuk, hogy ki fog felénk nézni. Lévén ez egy világi fesztivál (bár nem szeretem így nevezni), nem tudtam mit várjak el a résztvevőktől, ki mennyire van tisztában azzal, hogy a reformátusok idén mire emlékeznek, egyáltalán, mi az az IKE, kik vagyunk, és miért vagyunk ott. Ennek ellenére voltak látogatóink, akiket, legyünk őszinték, a napközbeni verőfényes napsütés miatt, a megnyerhető napszemüvegeink vonzottak be. Bár programkínálatunkban ott volt a Biblia 66 könyvének a sorba rakása, erre senki nem vállalkozott, viszont ennél nagyobb népszerűségnek örvendett a Szeretet Himnuszának kockákból való kirakása, választható nyelven. A legtöbben a Refo500-as kvíz kitöltése mellett tették le a voksukat, mondván, az gyorsabb, aztán vagy nyerünk vele, vagy nem. A kvíz kitöltésével így lehetőségünk volt beszélgetésbe elegyedni a látogatóinkkal, akiket lehet, hogy nem érdekelte annyira a mondanivalónk, de a nap túl erősen sütött, így végighallgattak bennünket. Törzsvendégünk a hat éves Peti és a nyolc éves bátyja, Gergő voltak, akiket annak ellenére sem lehetett tőlünk elmozdítani, hogy velünk szemben a gyereksarok működött. Így elmondhatjuk, hogy csak beloptunk magunkat az emberek szívébe. Csúcsforgalom szombaton volt a Koliban és nálunk is, hiszen Lukács Vilmos István megérkezett a temérdek társasjátékával, és átzúztuk az egész délutánt. Ezen a napon fordult meg a legtöbb látogató a sátorban, és szinte mindenki leült az asztalhoz játszani egyet.

Sokan boldogan mentek el az új, Refo500-as napszemüvegükkel, vászon tatyójukkal, kitűzőkkel és csomó lehúzósképpel. Talán azért volt jó, hogy ez a fesztivál a tizenéves generációt tudta megszólítani a leginkább, mert ők talán könnyebben leköthetők arra 10 percre, hajlandóak tenni valamit azért, amit szeretnének, és ha az ember úgy fordul feléjük, hogy semmilyen elvárás nincs benne, akkor azt hiszem, sikeresen tudunk valamit átadni nekik. Ha csak annyit értünk el ezen a fesztiválon, hogy a hozzánk látogató fiatalok úgy mentek el, hogy hallották, hogy idén Refo500 van, akkor azt hiszem, nyert ügyünk van.

Végül pedig köszönöm a munkatársaknak a munkát, a türelmet, a nem alvás ellenére az ottlétet (azért mégis egy fesztiválról beszélünk).