„Az egyetlen érték, a bázis: az élet. A többi mind ebből az egyből következik. Használd ki életedet.” Hamvas Béla

Mi az élet? Erre a kérdésre ezren ezerféle választ adnak. Mindenkinek valamilyen az élet, és hogy nekem milyen az élet, arról beszél, hogy én ki vagyok. Az életem nem statikus dolog. Nem egy helyben áll. Hatással van rám mások élete, és én hatással vagyok mások életére. A bázis az élet. Az életem bázisa a szívem. A bensőm. Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az életem a szívemen keresztül szemlélem. Elfogadom az életem olyannak, amilyen. Nem félek, hogy elvész. Mindig, amikor változik valami benne, elvész, amilyen addig volt. Életem naponta elvesztem, és naponta megtalálom. Ha azonosítom magam azzal, amilyennek gondolom az életem, nem engedem, hogy éljem az életem. Pedig az életem attól függetlenül van, hogy én minek gondolom azt. Nem vagyok azonos azzal, amit az életemről gondolok. Elveszhetek, de hogy elveszek nem jelenti életem elveszését. Inkább az életmegismerési utam. 

Mit jelent kihasználni az életem? Hogy megismerem, milyen is az.  Az enyém. Az élet számomra.

Mások élete szemléltetés életem megéléséhez. Szemléllek téged, és elgondolkodom azon, mi az én életem. Megélem-e, amit életem tartalmaz? A szívemben a bázis. Belülről fakadó élet. Onnan fakad mint a forrás. Iszom a vizét? Vagy szomjazom? A belső bázis. A belső forrás. A belső élet. Megélhetem az életem.