Tizenhetedik alkalommal szervezte meg a Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztivált szombaton, december 9-én az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége. A kolozsvári Auditorium Maximumban tartott rendezvényen öt kórus és ifjúsági zenekar fellépése gazdagította a programot, alkalmat adva az elcsendesedésre, megteremtve az ünnepi hangulatot, hogy lélekkel telve várhassa minden résztvevő a közelgő karácsonyt. Az alkalom egyben a reformációi emlékév záróeseménye is volt, hiszen tavaly adventkor a Marosvásárhelyen szervezett zenefesztivállal nyitották meg a jubileumi ünnepek sorát.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a rendezvényen elmondta: méltó, hogy az ifjúság nyitotta és zárja a reformáció emlékévét, amely az örvendezés, találkozások esztendeje volt. „Isten minden alkalommal velünk együtt ünnepelt, és vele együtt tapasztalhattuk meg a közösségünk erejét” – hangsúlyozta a püspök. A várakozást kegyelmi időszaknak nevezte, és rámutatott, hogy nem mindenki képes rá, gyorsan szeretnénk mindent kapni és kihasználni, de a várakozás ajándéka mindenkinek megadatott, csak élni kell vele. Hozzátette: aki hittel vár, annak az életében beteljesedik a várakozás. Kató Béla kiemelte: Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy azok találták meg Jézust, akik igazán, őszintén várták őt. „Mi ebben a várakozásban azt szeretnénk, hogy valóban szállást adjunk Máriának és Józsefnek, és nemcsak a hajlékunkba, hanem a szívünkbe is befogadjuk Jézust. Menjünk együtt Betlehemig, hogy lássuk a csodát, engedjük, hogy Jézus Krisztus átöleljen, szeressen bennünket, mert ebből tudunk majd mi is adni a szeretteinknek” – hangzott el.
Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese a 98. és 149. zsoltár 1. versével, valamint a Jelenések könyve 14,3 verssel köszöntötte az egybegyűlteket, felhívva a figyelmet arra, hogy a három igének együtt közös üzenete van: a múltban, jelenben és jövendőben is énekel az istenfélő ember az Úrnak. Mindig van rá lehetőség és szükség, mert megújult lélekből, állapotból származik, és az ember hálájának a kifejezése. „Az, hogy ma itt együtt vagyunk, azt jelenti, hogy hálásak vagyunk Istennek. Így volt ez a zsoltárok születésekor, de 500 évvel ezelőtt is, és az egyháztörténelem során mindig” – hangsúlyozta az esperes. Rámutatott: „ma is új éneket énekelünk a gyülekezet közösségében, a reménykedők, várakozók, jövőbe tekintők gyülekezetében. Erre van igazán szükség az elkövetkező 500 évben is. Az, aki új éneket énekel a jelenben, mert lelkében-testében megújult, bátran nézhet a következő 500 év elé.”
Lukács Olga, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem dékánja szerint nem lankad az érdeklődés az adventi zenefesztivál iránt, hiszen évről évre nő a résztvevők száma, mindig lelkesen várják a találkozót. A reformáció 500. évének az ifjúsággal való kezdését és zárását megfelelő pillanatnak nevezte a felnőttek által sokszor meg nem értett Z generáció megszólítására, hiszen van bennük erő. Ezért is örömteli, hogy a jövő generációja összegyűl az alkalmon, együtt várják az Urat.
Jakab István, az esemény főszervezője az adventi várakozás apró, de jelentőségteljes pillanatait elevenítette fel. „Isten valóban tudja, mit hogyan kell adagolni. Ő tudja a legjobban, mire van szükségünk, és ő tudja leginkább, hogyan kell valakit meglepni” – mondta el a főszervező, kitérve a november végén, Kolozsváron, a zenefesztivál keretében szervezett dicsőítő est sikerére, amelyre az elvárásokat jóval felülmúlva több mint 200 fiatal érkezett. Ez nem a szervezők érdeme, hanem Isten gondviselésének példája – hangsúlyozta Jakab István.
Az adventi zenefesztiválon a BBTE Református Vallástanárképző Karának kórusa, a Sófár és a Piccolino, a szászcsávási ifjúsági zenekar, a Gordonka, valamint a Worship Team szolgált, a lelki táplálékot pedig a Ruszka Sándor lelkipásztor által tartott áhítat biztosította a Lukács 3,4–5 alapján. Az esemény ideje alatt az érdeklődők kézműves vásáron nézelődhettek, szerezhették be a karácsonyi ajándékokat, beszélgethettek egy kávé, tea mellett baráti hangulatban.