A várakozás a hétköznapok megkerülhetetlen része. Ott állunk a sorban a kasszánál, a piros lámpánál, vagy éppen a vacsora elkészülésének utolsó perceit számoljuk. A mindennapok kényszere, hogy ezt az időt kitöltsük valamilyen pótcselekvéssel: a telefon bütykölése, egy bevásárlólista átgondolása, munkaügyi vagy családi konfliktusokon való rágódás – mindig akad valami, ami elvonja a figyelmünket az egyszerű, puszta várakozás szépségéről.
Az advent azonban más. Ez az időszak reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig, advent első vasárnapjától karácsonyig a várakozás kimondott ideje: az Urat várjuk. Mégis, paradox módon, napjaink gyakran tele vannak kimerítő rohanással, lázas ajándékkereséssel, makulátlan takarítással, illatozó sütkérezéssel. Valahol a teendők véget nem érő listáján ott kullog a gondolat, hogy ez az időszak mégis valami többről kellene szóljon. Hogyan lehet ebből a teendőkkel zsúfolt menetrendből valódi elcsendesedés? Hogyan lehetséges az Urat szemlélve, Vele kapcsolódva, békességben felkészülni arra az ajándékra, amivel Isten szeretne bennünket egyen-egyenként megajándékozni?
Ezekre a belső kérdésekre keres választ a Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál, ugyanis ilyenkor félretesszük az aznapi teendőket, annak érdekében, hogy legalább egy délutánra a figyelmünket a Rá való várakozás öröme töltse be, a szívbe férkőző dallamok, találkozások, az áhítat és az ima által. Idén is négy helyszínen kerül megrendezésre a Zenefesztivál: Kolozsváron december 6-án, Marosvásárhelyen 7-én, Székelyudvarhelyen 13-án, végül pedig Sepsiszentgyörgyön 14-én.
Számomra ez az az alkalom, amikor a szívem megtelik a hála és az öröm egy különös fűszerkeverékével. Ilyenkor körülnézve tudom, hogy azok az emberek vesznek körül, akiket az Isten ajándékozott nekem erre az időre, míg együtt kell várakoznunk az Ő legnagyobb ajándékára. Áldott ez az érzés, ez az alkalom, mely során az embertársakkal és az Istennel való összetartozás nem csupán egy magasztos, fennkölt kifejezés marad, hanem az élet tapasztalatának része lesz. Hiszen valóban „… ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.’’ (Máté 18,20).
