Álmodozni egy életről, és élni egy életet, amit megálmodtam, nem ugyanaz. Mindaddig, míg nem lépek a megvalósítás mezejére, nem tudom meg, hogy mi az, ami az álmomból megvalósítható. A megvalósulatlan álom valótlan álmodozás marad. A valóságban formát öltött álmokra vágyunk. Álmaink másként valósulnak mag, mint azt elgondoltuk. Ugyanis minden álom megvalósulása: megvalósulásom az álomban. Nem kell nagy dolgokra gondolnod. Kérdezd meg magadtól, hogy ha bármit csinálhatnál, mit csinálnál szívesen? Ha bárhogyan élhetnél, hogyan élnél szívesen? Amikor 13 éves voltam, úgy döntöttem, hogy elmegyek Afrikába misszionáriusnak. Emlékszem, az motivált ebben, hogy jó messze legyek a szüleimtől. A másik motiváció az volt, hogy szerettem volna Istenről beszélni az embereknek, és hát abból raktam össze magamnak, hogy mi erre a legmegfelelőbb forma, ami a rendelkezésemre állt. Afrikában biztosan kevesen ismerik Istent. Az elmúlt 19 évben megértettem, hogy Afrika itt van. Lehet, hogy az álom útjában az áll, hogy azt hiszem, máshol kellene lennem, másnak kellene lennem, másokkal kellene lennem. Mondjuk Afrikában. De az igazság az, hogy nem ismeri Isten több ember Európában sem. És én is folyamatosan ismertem meg Istent ezekben az években. És persze magamat. És persze azt, hogy mi következik abból, hogy ismerem Istent? Az életem megvalósulása a következmény. Így valósulnak meg Isten rólam álmodott, és nekem adott álmai. Isten-szerűen. Máshogyan, mint gondoltam.

Tedd meg, amit meg tudsz tenni. Tedd meg a lépéseket, amerre van út. Törj utat, ahol nincsen út. Lépj ki a komfortzónádból. Az út lépések sorozata. Elég mindig egy lépés.