Kevesebb, mint két hónapja Nagyenyedre költöztem. Egy hétre. Jött a húgom is. Jöttek a barátaim is. Aztán jött még 2000 fiatal. Igen, mi voltunk azok, akik belakták a Nagyenyedi Református Kollégium zegét-zugát. Igen, mi mind ott voltunk a 4. Válts irányt! IKE Fesztiválon. Igen, mi átéltük a csodát.

Kevesebb, mint egy hete újra elővettem a hátizsákomat. Ez alkalommal nem a lenge, nyári ruháimat, hanem a melegebb, téli öltözetemet pakoltam bele, és indultam is. Szeptember 28–30. között a fesztivál 30 fős szervezőcsapata kiértékelőt tartott Torockón. Míg odaértem, számtalanszor repítettem magam vissza az időben, igyekeztem feleleveníteni a nyári emlékeimet. Hálával gondoltam a fesztiválra, a munkatársaimra, akiknek egy részével utoljára Nagyenyeden találkoztam. Alig vártam, hogy megérkezzek Torockóra, hogy újra együtt lehessek velük. És nagyon kíváncsi voltam, milyen Torockó őszi arca. Elárulom: mesés. Bár egy kicsit hideg, úgyhogy a túrázás helyett bekuckóztunk a kandalló mellé, s késő éjszakáig meséltünk, hallgattuk egymást. Mert mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy amellett, hogy munkatársak vagyunk, szoros baráti kötelék is összefűz bennünket.

Szombaton a baráti hangulat maradt, csupán a beszélgetés témáján változtattunk. Egy rövid, tartalmas áhitat után előkerültek a jegyzetfüzetek és az emlékek. Mindenki elmesélte tapasztalatait, élményeit, meglátásait a 4. Válts irányt! IKE Fesztivállal kapcsolatban. Kielemeztük a statisztikákat, levontuk a következtetéseket. Rájöttünk, minél többet dolgozunk együtt, annál gördülékenyebben mennek a dolgok. Minél jobban ismerjük egymást, annál könnyebben értjük meg egymást. És ezt mindvégig éreztük a fesztivál szervezése és kivitelezése alatt is.

Két évvel ezelőtt csak álmodoztunk, augusztusban a szemünk előtt valósult meg a #szívünkcsücskefesztivál. Köszönjük, hogy velünk voltatok. Hálát adunk a jó Istennek a gondviseléséért. Ígérjük, 2020-ban újra találkozhatunk, újra átélhetjük a csodát az 5. Válts irányt! IKE Fesztiválon!

Végezetül megosztom veletek a saját statisztikámat a kiértékelő hétvégéről, hátha egy kicsit átérzitek, milyen hangulatban telnek a mi találkozásaink. A legtöbbször elhangzott szó: köszönöm. A leggyakoribb interakció: ölelés. A legjobban fogyott: kávé és csoki. A legtisztább érzések: egymás iránti szeretet és tisztelet.