Igencsak élménydúsra sikeredett a 2018-as MKT második szemináriuma, amelyre Szászrégenben, a DIO házban került sor, április 5-8. között.

Ezúttal már ismerősként üdvözöltük egymást, megspóroltuk az ismerkedést, viszont futottunk egy bejelentkező kört, amelyben mindenki elmondhatta, hogyan telt az elmúlt hónapja, és mi mindent hozott magával a második szemináriumra. Néhány jégtörő játék után nem csak megismertük, hanem át is éltük a lábmosás történetét, majd egy kis csendességet követően tovább játszottunk. A hétvége fő témája a csapat és a kommunikáció volt, így péntek délelőtt beszélgetés és különböző feladatok által megtudhattuk, mi a különbség a csoport és a csapat között. Igencsak feszegettük egymás határait, mégis építő volt ez az alkalom, hiszen egymás véleményén keresztül tudtunk letisztázni, helyretenni az egyes fogalmakat, így nem csak az előadótól, hanem egymástól is rengeteget tanulhattunk. A délután folyamán csoportdinamikai feladatok által ültethettük gyakorlatba mindazt, amit megtanultunk. Itt kezdtünk rájönni, hogy csapatban dolgozni nem olyan egyszerű, de próbáltunk megküzdeni az akadályokkal. Szombaton a csapaton belüli kommunikáció és a konfliktuskezelés került terítékre, és erre szükségünk is volt, hiszen délután olyan feladatot kaptunk, ami többünket is teljesen kimozdított a komfortzónánkból. Mégis minden indulat a helyére került, talán ebben az egymásra való figyelés és a kiscsoportos beszélgetések segítettek leginkább. A nap végére rájöttünk, hogy annak ellenére, hogy nem mindig működnek úgy a dolgok, ahogyan mi elvárnánk, attól még alkothatunk nagyszerű csapatot.

A hétvégét címszavakban úgy jellemezhetnénk, hogy voltak benne konfliktusok és kibékülések, megrovó pillantások és őszinte beszélgetések, hangos nevetés és sok könny, önfeledt tánc és halkan elmondott imák, szívből jövő ének, együttérzés és szolgálat, nagyjából százötven csoportos ölelés és sok-sok szeretetteljes mosoly. Mindezért Istennek adunk hálát, és örömmel várjuk a következő találkozást.

Gál Adél

A hét végére szinte már mindenki pengettte a gitárt, de nem azért, mert muzikális emberek vagyunk, hanem mert mind egy húron pendültünk.

Ki gondolná, hogy egy egyszerű paródia, egy gomolyag, a vakság vagy éppen a versengés rázza jobban össze az embereket és formál csoportból csapatot. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a furfangos átveréstől egészen az őszinte bizalomig eljutottunk. Sokféle ember él a földön, utunk során biztos találkozunk mindegyikkel. Jó dolog szimulálni akár egy játék által és saját magad is tesztelni a döntés pillanatában. De ugyanakkor jó dolog úgy rábízni magad a többiekre, hogy vakság közben is engedd, hogy vezessenek.

Csupa szeretet, megismerés és vagányság kísérte végig ezt a szemináriumot. A feltöltődés és a több érzése lebegett a hét végén mindenki előtt. Lehet, hogy ez csak pár alkalom és végesek, de az, amit egy-egy MKT-ról hazavihet az ember, egész életében visszakacsint majd, mint segítő jóbarát.

Kiss Szabó Regina