Pár hete sor került a XI. IKE Gitártáborra, melyet az Erdélyi IKE önkéntesei szerveztek, és amelynek az Algyógyi Ifjúsági Központ adott otthont. Algyógy ismét zengett a gitárok és a fiatalok hangjától, a zene minden kis sarokból felcsendült. Itt mindenki zenélt, a zenéről beszélt, de nem csak ez volt csodálatos, hanem az, hogy hogyan tették mindezt: alázattal és élvezettel. A reggeli áhitatokon és az esti bibliaórákon mindenki esélyt kapott arra, hogy szorongás nélkül megszólaljon és elmondja véleményét. A hét témája a bátorság-félelem ellentétére épült, amelyet bibliai idézetek útján közelítettünk meg. Pozitív meglepetés volt az, ahogyan mindenki megnyílt egymásnak.

Az oktatás kis csoportokban valósult meg a kezdőktől a haladókig, a nagyfokú kreativitás pedig az alkotó csoportban teljesedett ki. Mindez nagy lendületet adott, elkezdve a zeneelmélet megértésétől egészen a gitártudás fejlődéséig, melyben közrejátszott az is, hogy képzett zenészek tanítottak bennünket. Minél jobban kezdtem megérteni a zenét, annál szabadabbnak éreztem a gitáron való játszást. Minél többet megtudtam a gitározás múltjáról, annál jobban érdekelt a jövője. Tanultunk különböző híres gitárosokról, mint például: B.B King, Eric Clapton, Jimi Hendrix, John Mayer, Slash és Tátrai Tibor. Sőt, nagyon sokszor hallgattuk az ő dalaikat, akár evés közben is, ami ugyancsak nagyon kellemes élmény volt.

A munkafolyamat elején megvolt a szokásos visszafogottság, de idővel az alkotás élménye, az együtt zenélés hangulata mindenkit felszabadított.

A esti programokon játékok által megismertük egymást és egyben önmagunkat is. Az utolsó estén résztvevők és szervező egyaránt felléptek a GT’s Got Talents nevű tehetségkutatón, ami még inkább összefogott bennünket.

Összegfoglalva, a tábor két alappillére a zene és a hit, a kettő kombinációja pedig egy csodás élményt nyújt, amit mi átéltünk. A hét alatt kialakult családias légkör meglehetősen elnehezítette a búcsúzást.