Mikor pár hónapja értesültem a dicsőítésről szóló kurzusról, amelyet a Sófár pár tagja készült megtartani, gondolkodás nélkül igent mondtam rá, hiszen annak ellenére, hogy több éve aktívan tagja vagyok különböző dicsőítő csapatoknak, eddig sosem volt még lehetőségem részleteiben látni azt, hogy mi is ez valójában. Már az is különleges élmény volt, hogy személyesen találkozhattam Thoma Lacival és Draskóczy Lidivel, akik, mint a Sófár dicsőítő csapat tagjai, több dicsőítő tábort is szerveztek, illetve részt vettek ezeken. A hétvége során rengeteg beszélgetésben volt részünk, melyek révén Laciékat is közelebbről megismerhettük, és bőven volt helye a személyes kérdéseinknek is, melyeket a különböző zenecsapatok aktuálisnak találtak saját munkásságukban, vagy tanácsot keresve próbáltak, próbáltunk esetleges hibás berögződésekre javítási lehetőséget találni. Rendkívül tetszettek a szombati nap tevékenységei: délelőtt inkább az ismerkedésre, valamint arra fektettük a hangsúlyt, hogy a dicsőítő műfaj létjogosultságáról, miértjéről és hogyanjáról, illetve annak jelenlétéről az életünkben beszélgessünk. A délutáni tömbben egy nagyon kreatív feladatot kaptunk: egy olyan dal feldolgozásával kellett minden zenecsapat foglalkozzon, ami vagy ismeretlen volt számára, vagy nem dolgozták fel azelőtt, majd ezt be kellett mutatni a többi csapatnak. Annak ellenére, hogy idő szempontjából nem volt sok ideje senkinek zenei bravúrt alkotni, a közös éneklés egy feltöltő esélyt adott arra, hogy belelássunk különböző csapatok dinamikájába, és abba, hogy ők ezt a feladatot hogy értelmezték és végezték el. Körbejártuk a dicsőítés témakörét és temérdek tippet kaptunk arra vonatkozóan, hogy technikailag mitől lesz egy dicsőítő alkalom jóból még jobb. Igaz ugyan, hogy ezek sokszor apró részletek, de ezek az apró részletek befolyásolják az egész alkalom minőségét. Jó élmény volt jobban megismerni, és időt tölteni a más csapatokban játszó zenészekkel. Csodálatos volt megélni, hogy különbözőségeink ellenére a zene és Isten iránti szeretetünk így összegyűjtött minket. A szombat esti dicsőítés sokunk számára feledhetetlen maradt, hiszen olyan jó volt ott lenni, mindenki a saját tálentumával együtt, mintha egyek lettünk volna. Azt tettük, amit mindenki a saját gyülekezetében önkétes alapon vállalt, de itt csak Isten dicsérete volt az, ami értelmet adott mindennek. A másnapi kerekasztal-beszélgetés is rendkívül izgalmas volt. A beszélgetés nyitott volt mások számára is, akik betekintést szerettek volna nyerni ebbe a világba. Az i-re a pontot a vasárnapi FIKE-istentisztelet tette fel: mindazt, ami a hétvége során elhangzott, gyakorlatba is ültethettük. Különös kiváltságnak éltem meg, hogy együtt zenélhettünk Draskóczy Lídiával – hatalmas motivációt adott ez, amint mindannyian magunkkal vihetünk.

Nehéz szavakba önteni ezt a sokszínű érzelem-felhőt, amit a hétvége maga után hagyott. Izgatottan várom ennek folytatását, és a közös programokat is a jövőre nézve.

Köszönjük a támogatást a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak!