„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket…” (Jn 15,16a)

Ifjúsági találkozónk volt, ahol bemutattam az IKE-t konfirmandusainknak. Elmondtam, hogy az IKE-nek tagja lehet az a 14 és 35 év közötti ifjú, aki az Erdélyi Református Egyházkerület valamelyik gyülekezetében megkonfirmált. – Én már nem lehetek IKE tag! Ezért vagyok az elnöke! – mondtam humorosan. Örökifjú? Nem gondolom! Egyszerűen kaptam, kapom az indíttatást. Nemrég valaki a szolgálatom után megköszönte a tanítást. Tudom, hogy a szép tanítások nem föltétlen változtatnak meg. Az indíttatás, az indítás sokkal inkább. Amikor valaki vagy valami mozgósít, belülről átjár. Több helyről kapjuk az indíttatást. Hitünk szerint Isten Szentlelke indít. De emberileg lehet a család, barátok, iskola. Sok helyről kaptam és kapom az indíttatást, mindezekből kiemelkedik az IKE. Amikor IKE-sek között vagyok, nem vagyok közömbös. Bár tudom, hogy önvédelemből válunk közömbössé. Fáradt vagyok – hallom sokaktól, fiataloktól és mérsékelten fiataloktól egyaránt. Az IKE számomra az a közösség, amely orvosság a fáradtságra.

Egy ifjúsági szövetség 100. születésnapját megélni hatalmas ajándék. Megtiszteltetés! Jézus szavaiban találtam rá a válaszra, hogy honnan e megtiszteltetés: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak titeket… Isten hív! Az elhívás megszólítással kezdődik. Mózes! Ábrahám! Sámuel! Szólt az Úr igéje Jónáshoz, Saul, Saul miért üldözöl engem?…Bibliai példák sokasága szól az elhívásról. Mondhatnám nevekkel: Sándor! Szilárd! Timcsi! Anita! Emese! István! És sorolhatnám…

Isten megszólít, neveden szólít. És a megszólítás találkozást feltételez. Találkozások jönnek létre – ez az út kezdete. A kapott hívást követve lehetünk áldássá felebarátaink, közösségeink, gyülekezetünk, ifjúsági szövetségünk számára.

Képzeletben kérek 3 jelentkezőt. Biztosan sok fiatal nyújtaná a kezét! Mert az IKE-sek bevállalósak. Pedig nem is mondtam, hogy mire kérek jelentkezőket. Arra gondoltam, hogy meséld el találkozásodat az IKE-vel, ezen belül az Úrral. Kiscsoportos beszélgetésben nagyszerű lehetőség megosztani egymással. Hogyan szólított meg az Úr? Persze, van, aki visszafogott, nem szívesen beszél erről, van, aki könnyedén. De kérdés: ki választott? Mikor azt kértem, kérek 3 jelentkezőt, nem én választottam! Önként jelentkeztél – úgy tűnik. De én kértem, hogy jelentkezz! Érdekes, hogy az Ószövetségben önkéntes prófétaság nincs. Az önjelölt próféta hamis próféta. Persze mélylélektani kérdés is, hogy ki választ. Azt gondolom, én választottam, jelentkeztem a megszólításra, pedig mennyi minden predestinált erre: előtörténetem, vérmérsékletem, személyiségem jegyei, szocializációs minták – nem sorolom. Házastárs választásnál – jóval nagyobb százalékban van jelen a tudatalatti, mint gondolnánk. Pillanatnyi énünk vagy autentikus énünk alapján választottunk társat? – kérdezik a mélylélektani kutatók. Pár éve egy lelkészkórussal utaztam, utazás alatt hallgattuk az idős lelkészházaspár történetét, ahogy elmesélték, hogy náluk nem leánykérés volt, hanem legénykérés! A feleség kérte meg a férjet, hogy most már elveszel, vagy nem? Ki választ igazából? A saját választásaink mögött is rengeteg tényező lehet. Az igénkben Jézus így fogalmaz: Nem ti választottatok ki engem… Milyen különös a magyar nyelv: kiválaszt, beválaszt, megválaszt, elválaszt… Személyesen végiggondoltam, és próbáltam kapcsolódni a kifejezéshez. Kosárlabdáztam 14 évesen, és izgultam, hogy beválaszt az edző a kezdő csapatba? 5 percet játszottam. Segédlelkészségem végén gyülekezetbe készültem, egyszer csak kapom az értesítést, hogy iskolalelkész lettem. Nem én akartam, gondolatban vitáztam a feletteseimmel.  Az akkori püspökhelyettes elárulta, ő döntött így. Akkor zúgolódtam, néhány év múlva hálás voltam érte. Még emberi síkon mozgunk, viszont a felolvasott igében kifejezetten Jézus Krisztus választásáról van szó. A mi Urunk kiválasztotta tanítványait. És minket is! Mégpedig nem akármire: egy életen át tartó és azon is túlmutató kapcsolatra. És íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Halálon túlmutató kapcsolatra…

De hát nem én választom Istent? Nem én döntök mellette, a Krisztusban való hit mellett, az IKE mellett? Rám egyáltalán szükség van? Nem szabadon döntök? De igen! De csak azért dönthetek szabadon, mert Ő előbb választott engem, döntött mellettem. Ha visszatekintünk, kiderül, Isten hívott, vonzott, Szentlelke által keresett, talán mások által, szülők, barátok, nagyszülők, lelkipásztorokon keresztül, csendben, Igében, próba által. És azokat is Ő kereste, szólította, akik 1921-ben összeültek és megálmodták az IKE-t. Nem ti választottatok ki engem… Kimondottan a tanítványoknak mondja Jézus, de magunkra is vonatkoztathatjuk. Ágoston így fogalmazta meg: sose találtalak volna meg Uram, ha te előbb nem találtál volna rám.

Ki kezdte? Ki a kezdeményező? Ő előbb szeretett! Előbb áldozta oda magát érted és értem. Ma sem vagyunk véletlenül IKE-sek. Einstein mondta: a véletlen Isten eszköze, hogy névtelen maradjon. Annyi más helyen lehetnénk. Az időbeosztást mi döntjük el? Az idő is beoszt bennünket. Lehet, van olyan, hogy később tudjuk meg, miért is kellett itt lennünk? Isten Szentlelke finom jelzéseket ad! Volt olyan tapasztalatom, hogy vágytam istentiszteletre, a végén üresen tértem haza. Miért is voltam jelen, ha nem kaptam semmit? – tettem fel magamnak a kérdést. Máskor nem is akartam menni, valami vonzott, utólag jöttem rá, hogy nem valami, hanem Valaki! Isten hív!

Nem véletlenül vagyunk IKE-sek! Nagy Gáspár verse találó:

Nem te, hanem Ő,
talán azért is Ő, mert Nála
a virrasztás végtelen kegyelme,
kérdéseidre már hangtalan felelne
élet-gyertyád szüntelen lobogása.
Fényénél tollad hajnalig imádkozott,
hogy „kétkedő fajod” is belássa:
a lét eleve nem lett elátkozott…
bár annyiszor voltál lent a mélyben,
Ő veled volt mindhárom személyben.

Személyes életünkre, de ifjúsági szövetségünkre nézve is igaz, hiszen tudjuk, az IKE volt a mélyben, földalatti mozgalomként élt a ’48-as tiltás után!

Ő mondta: Jöjjetek énhozzám mindnyájan … (Mt 11,28a). De nehogy azt gondoljuk, hogy ennek a hívásnak nincsenek következményei. Éppen a János evangéliuma 15. része írja körül, mire hívott el, mire választott ki: szeressétek egymást, barátaim vagytok, gyümölcsöt teremjetek, maradjatok énbennem. Azaz testvéri közösségre hív önmagán keresztül. Az IKE a fiatalok testvéri közössége!

A kiválasztás görög szava a sok lehetőség közötti döntéshozatalt jelenti, azaz a nagy felhozatalból választani. Tanár beválaszt a csapatba. Sportedző azt mondja, ebben a csapatban játszol. Jézus a lankás domboldalon a tanítványaira néz: Nem ti választottatok ki engem. Elválaszt a másik csapattól. Nem mi választjuk Krisztust, bár kétségkívül válaszolnunk kell rá. De nem mi választjuk Jézus Krisztust a csapatunkba, a saját életútjainkba, hogy a megálmodott életstratégiáinkhoz asszisztáljon. Ez a szemlélet statiszta szerepet szán Istennek. Sokan így gondolják, de a hit közel sem erről szól! Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya. – mondja Jézus. (Jn 6,65) És azért, hogy te meg én a csapat része legyünk, óriási árat fizetett! Ezért olyan értékes vonzás-választás ez! Hogy ne légy a bűn, az istennélküliség csapatában! Pascal írja, hogy az unalom helyén az istenhiány nyomorúsága van! Ezért kiemel, kiválaszt! Elválaszt! Ne vidd tovább a bűn átkozott láncát, a rossz mintákat, örökölt bűnöket. Növekedj Őbenne! Az IKE számomra ennek a növekedésnek a helye.

A kiválasztás görög szava azt is jelenti: kiszemelni magamnak! Szerető-szerelmes pillantás. Ahogy kiválasztja a férfi a társát. Nem azért, mintha ne lenne más, esetleg alkalmasabb, rátermettebb, szebb! Azért, mert szereti. Nem azért, mert kiérdemeltük, alkalmasabbak vagyunk, tettre készebbek, egyszerűen azért, mert Jézus Krisztus szerethetőnek tartja választottait!

Bonhoeffer, a XX. századi vértanú írja a Közösségben című írásában: Ha önmagam megismertem Isten szeretetének fényében, akkor tudok nyitni és mégis szeretni. Jézus ránk néz mint a tanítványaira: nem ti választottatok engem, én választottalak ki titeket… – én, te, Mi, a testvéri közösségünk, az IKE Őbenne kiválasztott közösség, ezért szerethető.
Az elhívás a megszólítással kezdődik. A megszólítás találkozás. És a vele való találkozás, a megszólítottság tapasztalata indít, hogy a tanítványi csapatban játszunk, egy csapatban! Milyen hatalmas összegeket fizetnek manapság egy focistáért. Jézus Krisztus hatalmas árat fizetett, hogy az Ő csapatába kerülj. Nem aranyon vagy ezüstön váltattunk meg, hanem az Ő drága vérén! (1Pét 1,18-19) Nem akármilyen csapatban játszunk: az aranycsapatban, az örök életre elválasztott sereg csapatában.

IKE – ISTEN ÉLTESSEN ÖRÖKKÉ!