A Magyar értelmező szótár szerint a hangolás az a cselekedet, amely több- vagy különféle hangszer hangját arányosan egybehangzóvá teszi, összehangolja. Ugyanakkor értelemezhető úgy is, hogy valakit valamilyen hangulatba hoz, ráhangol. Más megközelítésben megteremti valaminek az összhangját, lehetővé teszi az együttműködését, megteremti, összeegyezteti, arányosítja, összehangolja a különféle nevezőket.

Koncertekkor mindig hangoláskor legnagyobb a feszültség. Húrok pendülnek, dob pörög, megszólal a zongora. Káosz van. Legalábbis azok számára, akik még nem tudják, ebből mi fog kisülni. Aztán hatalmas nagy csend. Minden készen áll. Egy-két-há, harmónia. Megszületett az, amire mindenki megfeszülve várt. Összehangoltatott.  

Valahogy így éltük meg a IKE Hangoló dicsőítő estjét is. Káosszal kezdtük, az eső miatt kénytelenek voltunk helyszínt váltani, mindent újragondolni. Dekoráció, zenekarok érkezése, technika beszerelése. Versenyfutás. Aztán érkezni kezdtek a résztvevők. Megtelt a hely élettel. Hangolás. Csend. Talán itt érkezett meg Ő. Aztán csak szólt a zene. Megteremtődött egy csodálatos, bensőséges hangulat. Kint esteledni kezdett, egyre inkább érvényesült a dekorvilágítás. Kellemesen fényesség lett kívül-belül. És a zene egyre csak csendült, az Ő dicsőségére. Mi pedig lassan egymásra találtunk, egymásra hangolódtunk, együtt énekeltünk.

Azt mondják, mi mindnyájan hangszerek vagyunk Isten kezében. Én nagyon kíváncsi vagyok a koncertünkre… Egy dologban azonban biztos vagyok már most: a dicsőítő estén hangoltak minket. Magunkra, egymásra, Rá. És ahhoz képest, hogy most először szólaltunk meg így együtt, gyönyörűen szóltunk. Köszi, te karmester!