„Élek. Ez elég ok a boldogságra.” (Rékasi Károly)

A boldogság keresése jellemez bennünket, vagy legalábbis a boldogság utáni vágy. Vagy kutatunk utána, vagy hiányként éljük meg, de mindenképpen hajt bennünket, hogy megtaláljuk. Emberek, vagy helyek, vagy eredmények, teljesítmények, pénz vagy tárgyak birtoklása – mind arra irányul, hogy végre boldogok legyünk. Egy boldog életet keresünk. Gondolkodtál már azon, hogy maga az élet egyben ok is a boldogságra? Egy halálos betegség után felépülve sok embernél felfedezhető ez az életboldogság. Amikor nagyon közel kerültem a halálhoz, vagy nagyon kevés esély volt arra, hogy tovább élhetek, elkezdem felfedezni, hogy maga az életem érték. Boldogságforrás. Ez nem jelenti, hogy nincs szükségünk semmire ezután, sokkal inkább az életnek arra a boldogságforrás jellegére mutat rá, hogy az élet, amiben boldog vagyok emberek, vagy tárgyak, eredmények, teljesítmények miatt, fontosabb, mint hogy mindezeket birtoklom. Az életem az a bölcső, amiben boldog vagyok. Érték, hogy élsz. Az életed érték. Elég ok a boldogságra pusztán az élet, mert ha az életed nem lenne, keresni sem tudnál. Ez hálát jelent a legalapvetőbbért: az életét. Öröm a létem fölött. Hogy vagyok. A magammal és az életemmel szembeni elégedetlenség leértékeli az életemet, mint alapvető értéket, vagy boldogságforrást. Nem az életem maga a boldogságom forrása, hanem az, amit megszerzek. De ez így nem vezet boldogsághoz. A boldogság egy állapot. És ez az állapot magában hordozza a minősítés-mentességet, hogy nem mondom, hogy boldog vagyok, ha ez vagy az, ha így vagy úgy, hanem magára az életre tekintek értékként, boldogságforrásként.

Mit jelent számodra, hogy élsz? Gondolkodj el azon, hogy miért érték pusztán az életed. Kik azok az emberek, akiknek pusztán, hogy vagy, hogy élsz, boldogságot jelent?

design: Farczádi Ali