„A világ nem egyszerűen olyan, amilyen. Olyan, amilyennek felfogjuk, nem? S azzal, hogy valamit felfogunk, valamit hozzá is teszünk, nem igaz? Nem válik ettől történetté az élet is?”  (Yann Martel)

Az élet történet. Valamilyen módon elmesélem, és ettől lesz ez az én történetem. Egyetlen ősi történetet millió módon mesélünk el, és ezt a mesét, mint a szájhagyományban, tovább is adjuk. Életmesénkben, vagy élettörténetünkben szerepet szánunk magunknak is. Ezzel megalkotjuk karakterünket. Én ez vagyok. De ez a te meséd, ez a te történeted. Te adsz ilyen karaktert magadnak az általad elmesélt történetben. Az élet szerinted a te történeted része. Milyen sok időt fecsérlünk el azzal, hogy megpróbáljuk meggyőzni a többieket, hogy az élet valójában olyan, amilyennek mi ismerjük, és nem olyan, amilyennek mások. Pedig az igazság az, hogy az élet ilyen is, olyan is. És ilyen sem, olyan sem. A lényeg, hogy számomra az életem milyen. És hogy tudom-e, hogy ránézhetek az életemre másként is, és találhatok más súlypontokat, adhatok más szerepet magamnak. Annyiféleképpen elmondható a történetem, hogy már nem hiszek abban, hogy elmondható. Mindig elmondok belőle valamit, és minden elmondott történet újabb történeteket teremt. Így lettünk megalkotva. Az emberről Istennek is van egy története. Mindenkiről külön-külön. Mintha ezt az isteni történetet és olvasatot is keresnénk. Keresed? Gondolkodtál már azon, hogy talán a történeted, az élettörténeted más olvasattal is rendelkezik? Mesélj, és élj, hogy mesélhess. Ne felejtsd el elmesélni saját történeted, mert önmagadat meséled közben. Így valósulsz meg.

A történetek újabb történeteket teremtenek. Mondd el a történeted. Életed történetét. Játszd el, hogy elmondod máshogyan. Belehelyezkedsz mások történetébe. Sokolvasatú történet vagy.

design: Farczádi Ali