„Az ember élete befejeződhet még a halála előtt.” (Patrick Ness)

Kész életet kapunk a szüleinktől, és mire felnövünk, ránk már csak az a szerep vár, hogy megismételjük szüleink életét. Ha ezt tesszük, itt véget is ért az életünk. Az igazi életünk akkor kezdődik el, amikor feltesszük életünk talán legfontosabb kérdését: csupán ennyi az élet? De hajszolhatjuk az életünket még évtizedeken át úgy, hogy nem teszünk mást, mint újraéljük szüleink életét. Jó úton járunk, ha feltettük a kérdést: csak ennyi az élet? Mert ezt a kérdést követi az a szakasz, amikor megtanuljuk a saját életünket élni. Ez egy embert próbálóan nehéz szakasz. Kiábrándulások és csalódások sora ér majd. De ez még mindig nem az az élet, ami a valódi és saját életem. Az akkor veszi kezdetét, amikor végképp megértettem, hogy az élet megvalósul, és nincs előregyártva. Az előregyártott élet valójában az élet hiánya. Egy öntudatlan ismétlés, amiben olyasmit teszek, amit nem akarok, olyanokkal élek, akikkel nem akarok és olyasmiben hiszek, amiben nem akarok. Mit akarok hát? Ez is egy fontos kérdés. Akarod ezt? Ha nem akarod, mi az, amit akarsz? Itt kezdődik a személyre szabott életem. És én szabom. Ekkor kezdek el élni. Az életem befejeződött a halálom előtt évtizedekkel, ha nem kezdtem el élni. Úgy, ahogyan én tudom. Úgy, ahogyan én akarom. Keresve, próbálva, kísérletezgetve. Az élet kibontakozik. És belőlem bontakozik ki.

Vedd számba életed. Éltél? Élsz? Vagy csupán ismételsz? Hited a tiéd? Kapcsolataid a tieid? Munkád a tiéd? Téged tükröz, kifejezi azt, aki vagy? Éled az életed? Elkezdted már?

Design: Farczádi Ali