„Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet.” (Móricz Zsigmond)

Gondoltál már arra, hogy az élet olyan, mint egy történet, amit sokféleképpen el lehet mondani? A saját életem. A saját életed. Hogy valamilyen módon elmondjuk ezt a történetet, de ez a történet nem azonos az életemmel. Az életem sokféleképpen elmesélhető. Hogy látom az életem valamilyennek, és amilyenek látom, az a saját szempontom szerinti életem. De ez a szempont változhat. Általában életválságok alkalmával derül ki, hogy az életemről egészen másként is gondolkodhatok. És ez lehet folyamatos is. Egyszerre tudni, hogy az a kisfiú is vagyok, aki fél. Az a kamasz is vagyok, aki lázad. Az a diák is vagyok, aki szorong. Az a fiú is vagyok, aki bizonytalan. Az az ember is vagyok, aki nem akarok lenni. Nézőpontok. És a nézőpontot nem összetéveszteni az életemmel. Honnan nézve gondolom most ezt magamról? Az érzések valódiak. Megkérdezem magamtól, miért érzem most így magam? Hol érzem magam most az életemben? Melyik helyzetet idézi fel bennem az, ami most történik? Ezer formájú az élet. A forma nem maga az életem, csupán formát öltött így. Ne téveszd össze a formát a tartalommal. Az élet több annál, mint aminek látszik, vagy mint aminek látom. Ezer arca van. Ezerformájú. Formás és kevésbé formás. Csinos és kevésbé csinos. Okos és buta. Mindez inkább arról szól, hogy minek bélyegzem magam. De az élet egy, akárhány arcot ölt. Mind én vagyok, mind az én életem.

Néha vedd le jelmezeidet, oldd le saruidat, dobd le ruháidat, és szemléled magad a tükörben előítéletek nélkül. Hogy el ne felejtsd: nem csupán az vagy, aminek látszol.