„Az élet tele van egy rakás »ha«-val.”​ (Jodi Ellen Malpas)

Ha majd. Ha viszont. Ha esetleg. Ha mégis. Ha nem. Sokféle ha van. Vannak olyanok, amelyek a múltra vonatkoznak. Ha valami nem úgy történt volna, akkor. Vagy ha valami megtörténne. Ha nem ide születtem volna. Ha nem ilyen lennék. Ha nem történne mindig ez. Ha igazad lenne. Ha megcsinálnám ezt, vagy azt. Sok-sok feltétel. Mintha feltételes módban élnénk az életünket. A múltbeli feltételes móddal az a baj, hogy megváltoztathatatlan. Így nem lehet most másként semmi, ami azért van, mert akkor ez vagy az történt. A jövőbeni feltételes móddal az a baj, hogy a jelenlegi állapotot egy jövőben bekövetkező dologhoz köti. Tehát az életem azért olyan, amilyen most, mert a múltban nem történt valami, vagy nem másként történt, vagy azért lehetne más, ha a jövőben megtörténne valami, vagy nem történne meg valami. Két dologra viszont biztosan nincsen befolyásunk: a múltunkra és a jövőnkre. Amire viszont van, az a jelen. A jelenben a múltamhoz és a jövőmhöz való viszonyomon tudok változtatni. Ha nem teszek feltételeket. Nem mondom, hogy ha, hanem megállapítom. Ez így vagy úgy történt. És sokkal inkább a történések miatti érzésekre figyelek. Mit érzek azért, mert ez történt? Mit veszítettem azzal, hogy valami nem történt meg, vagy megtörtént? Mi lenne, ha kiiktatnád a szótáradból a ha szót ebben az értelemben. Ha nem szabnál állandóan feltételeket? Csak elfogadnád ami jön, és elengednéd, ami megy.

Az életed épp most történik. Légy jelen benne. Engedd elmúlni, ami elmúlt, és kibontakozni, ami kibontakozik. Feltétel nélkül. Csak egyszerűen. Ha nélkül.

design: Farczádi Ali