Október 15–18. között került sor a Munkatársképző Tanfolyam második szemináriumára, Kolozsváron. Az alábbiakban néhány résztvevő számol be a hétvégéről.

Ez a vírus biztosan nem. Az MKT második szemináriuma elég izgalmasan indult, mivel érkezésünk előtt pár órával közölték velünk, hogy az elsőnek kijelölt tordaszentlászlói panzió kénytelen volt bezárni, azonban a szervezők talpraesettségének köszönhetően szinte azonnal került is új helyszín, így maszkban és kézfertőtlenítőben úszkálva, de sikerült megtartani az eseményt 2020. október 15–18. között. Kolozsvárra érve rögtön mesélni kezdtük egymásnak, hogy mivel töltöttük az elmúlt heteket, és megismerkedtünk azokkal, akik az előző alkalmon nem tudtak személyesen részt venni.  

A szobáink elfoglalása után összegyűltünk a konferenciaterembe, elintéztük az adminisztratív dolgokat, majd egy zenés áhitattal kezdetét vette a hétvége. A csütörtök estét activity-zéssel és maffiázással zártuk, és nagyon sokat nevettünk.

Péntek reggel a szokásos gitárszó és torna után elfogyasztottuk a reggelinket, majd egy áhitatot követően Tussay Szilárd interaktív előadásán vettünk részt, amin megtanultuk, hogy egy csapatban mindenki egyenlő, és mindenkinek fontos szerepe van, valamint azt, hogy Több ember Együttes Akarata Messzebb visz (TEAM). Ebéd és egy kis pihenő után Lucas és Dávid csapatépítő játékokkal töltötték ki a vacsoráig fennmaradó időt. Vacsora után showműsorra került sor, melynek keretein belül videoklippeket alkottunk újra. Az este egy Just Dance partyval ért véget.

A szombat reggeli áhitat után Fülöp Lóránd tartott nekünk előadást a kommunikációról és annak szerepéről. Délután egy nagyon érdekes parlament nevű játékot játszottunk, majd az ezt követő beszélgetés során sok aktuális témát érintettünk, mint például az internetes bántalmazás és a közösségi média helyes használata. Szombat este a szervezők láthatatlan színházon vezettek végig minket, ami nagyon mélyen megérintett mindenkit. Ezt követően a kiscsoportos beszélgetések alatt mindannyian elmondhattuk gondolatainkat és véleményünket az elmúlt napról.

Vasárnap kissé szomorkásan keltünk, mert tudtuk, hogy nemsokára haza kell térnünk. Reggeli után sor került a záró áhitatra, amin az imádság öt formájával ismerkedtünk meg. Ezután összepakoltuk cuccainkat, megrajzoltuk csapatunk plakátját, egy rövid beszélgetés alatt megosztottuk egymással, hogy kinek mi tetszett legjobban a hétvégén, majd ebéd után fájó szívvel elbúcsúztunk egymástól, és hazaindultunk.

Mindannyian feltöltődve és rengeteg élménnyel gazdagodva vágtunk neki az új hétnek és az új akadályoknak, hogy a legközelebbi találkozásnál is legyen mit megosztanunk egymással.