És mi mégis milyen nehezen megyünk el, vagy maradunk itt. Mennem kellene már, rég el kellett volna mennem, de maradok mindhalálig. Maradnom kellett volna, és elmegyek mindhalálig. Az élet bölcs megértése az, ha tudjuk, mikor kell maradnunk, és mikor kell elmennünk. Ki az, akivel maradnom kell, és ki az, akit elengedhetek és el kell engednie. Nem voltam mindig, és nélkülem is voltál, nélküled is voltam. Aztán itt voltam neked, és te itt voltál nekem. Aztán lehet, hogy már nem leszek, és te még mindig leszel. Lehet, hogy nem leszel, és én még mindig leszek. Az elengedés gyakorlása. Kis halál. Az életet úgy élhetem meg, ha engedem változni magam. Engedem változni a kapcsolataimat, és engedlek változni téged. Minél jobban kapaszkodom valakibe, annál jobban vágyik kiszabadulni, és minél szabadabban él velem, annál jobban kötődik hozzám. Így van ez önmagammal is. Kapaszkodom magamba, nehogy elvesszek. Nehogy megváltozzak, nehogy mássá legyek, és mind jobban kapaszkodom, annál nagyobb erővel feszülök szét, mert valójában nem az vagyok, akinek lenni kényszerítem magam. Engedd, hogy változz. Lépj ki. Előbb belül. Lassan. Lépj ki a helyzetből, lépj ki a körkörös egymásutániságból. Kapcsold ki magad. Indítsd újra a rendszert. Nem vesznek el a fájlok, legalábbis amelyek fontosak, azok megmaradnak. Rendszerfrissítés. Ahogyan megérkeztél, úgy el is mehetsz. Sokszor ennek a lehetősége is felszabadító. Ne birtokold magad, csak élj. Szabadon, mint aki nem kényszerből van itt, hanem mert így döntött.

Ez az élet: állandó változás. Nem voltunk és lettünk. Gyerekek voltunk, majd felnőttünk. Utáltuk az életet, majd megszerettük. Azt hittük, mindent tudunk, majd rájöttünk, semmit sem. Megvalósulunk.