Kedd este. Kint hideg, sötét és eső. A Makovecz-templomban kellemes meleg, égősorok fénye és adventi hangulat. Így indult a Hangoló 3.0, a Törökvágási Református Egyházközségben.

Most egyértelmű volt a válasz arra a kérdésre, hogy mire is hangolódunk. A VAU-ra, egymásra, a zenére, az adventre, a szeretet ünnepére. Nem volt nehéz dolgunk, hiszen a templom sajátos szépsége, hogy otthonos, melegséget áraszt. A kis fények pedig belakták a nagy teret is.

A köszöntések során először Tussay Szilárd, az Erdélyi IKE ügyvezetője üdvözölte a várakozókat. Utána a házigazda lelkipásztor, dr. Bibza Gábor, a kolozsvári református egyházmegye esperese köszöntött, és elmondta, hogy ő is rácsodálkozott, hogy milyen hangulatos is lett a templom erre az estére.

Az este első fellépői Domschy Mercédesz és Péntek Attila voltak. A zongorajáték és a tiszta énekszó betöltötte a teret és elvarázsolta a hallgatóságot. Észre sem vettük, és elrepült a fél óra. Igazi szolgálat volt. Mielőtt a második zenekar is „színpadra” lépett volna, Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa áhitatában 7 fényképre illő mozzanatot mutatott be Keresztelő János életéből, és beszélt nekünk az advent csendes csodáiról is.

Másodikként az Ében tagjai foglalták el az improvizált színpadi teret. Ahogy ők is mondták, néha hangosabbak voltak, de így velük együtt tudtuk énekelni kedvenc ifis dalainkat.

A szervezők nevében Szilárd úgy búcsúzott el a száznál is több résztvevőtől, hogy december 9-én ismét találkozunk a 18. Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztiválon.

Bár megpróbáltuk, szavakkal, képekkel, de még videóval sem lehet visszaadni a kedd este hangulatát. Olyan adventi csendes és kevésbé csendes csoda volt, amiről az áhitatban is hallhattunk. Vasárnap legyünk részesei mind egy újabb ilyennek az Auditorium Maximumban.