A nap amikor felismersz, találkozol, ismerkedsz, ölelsz, órákon át mosolyogsz, játszol; a nap, amikor barátkozol. 

Az idei IKElepelős alkalom erről szólt. Ismerős hangokat hallottam a folyosón felfele, aztán a nyitott ajtón belépve, ahol minden arc mosolygott, megannyi ismeretlen szemecske pislogott vissza rám. Már készült is az instax kép, amire konkrétan fel se tudtam készülni, egyedül a 100 wattos vigyoromat vettem elő. Katt! 

A pillanatot konzerváltuk, az érzés viszont szinte leírhatatlan: sok-sok kiváncsi tekintet, mosolygós arc, finomság az asztalon, ismerős dallam, szék szék hátán és még mindig nem érkezett meg mindenki. 

Emese köszöntött minket örök kedvenc mosolyával. Tudtam, hogy jó helyen vagyok. Az ének hangosan szólt, az ismerkedős játék hosszúra nyúlt, aminek mi örültünk a legjobban, hiszen 48-an voltunk összesen. Rövid áhitat következett, majd az IKE és FIKE rövid bemutatóját hallhattuk. Az est nem érhetett véget whisper challenge nélkül, ahol a jókedvünket csak fűszereztük tovább.

Hála – azt hiszem ilyen röviden tudom megfogalmazni azt, amit érzek. Hálás vagyok egyen-egyenként azokért, akik ott voltak, hálás vagyok a mosolyokért, a beszélgetésekért, hálás vagyok, hogy ott lehettem. 

Hamarosan újra találkozunk. 

#köszihogyvagytok