Nagyon vártuk A tökéletes tökéletlent – a találkozások lehetőségét, a közös éneklést, a beszélgetéseket a hétvége központi témájáról. Péntek délutánra megtelt a Sapientia aulája, öröm volt látni a mintegy 250 regisztrált résztvevő érkezését. Az első közös együttléten először Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese, majd Dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE dékánja köszöntötte a kárpátaljai, magyarországi és erdélyi egyetemi gyülekezetekből érkezőket.
Késő délután került sor Dr. Horváth Levente előadására, amely ráhangolt a hétvége fő kérdésfelvetéseire, néhány támpontot nyújtott a tökéletes tökéletlen problémájával való foglalkozáshoz. Azzal a jó hírrel nyitotta előadását, mely szerint Isten nem szeret egyenlőképpen mindenkit. Ez az evangélium a találkozó időtartamára és a későbbiekre is vonatkozó örömhír. Isten azért szeret, hogy egyedivé teremtsen minket, ne legyünk helyettesíthetőek, és éppen emiatt az egyediség miatt nem lehet mindannyiunknak egyforma a vele való kapcsolata.
A továbbiakban az is elhangzott, hogy bátran legyünk tökéletlenek, hiszen az Atya csakis így teremthet újat. Azt is kiemelte az előadó, hogy pótolhatóak vagyunk ugyan, de nem helyettesíthetetlenek. Értékünk nem a hasznosságunkban, a munkánkban rejlik, hanem Isten arcaként vagyunk értékesek.
Az előadás során felmerülő kérdésekről csoportos beszélgetések során nyílt lehetőség tovább gondolkodni, ahol megtörténhettek az első ismerkedések, illetve a témára való mélyebb ráhangolódás is. A hétvége folyamán a résztvevők többször megoszthatták egymással az elhangzottakról való gondolataikat a beszélgetések keretein belül.
Az este záró mozzanata a FIKE Band koncertje volt, amely tulajdonképpen örömteli együtténeklést jelentett, egy másik formáját az Istenhez és egymáshoz való közelebb kerülésnek.
A szombat reggel a Mifike zenekara által vezetett dicsőítéssel indult. Ezt Dr. Horváth Levente második előadása követte, amely a tökéletes tökéletlen létezéséről beszélt. Már a bevezető részben kiderült, hogy a tökéletességnek nem létezhetnek fázisai, mert nem fejlődik. Így sokkal helytállóbb, ha a beteljesedés és teljesség szakaszairól beszélünk, hiszen a tökéletes tökéletlen a teljességben él, amely növekedni képes. A teljesedés felé tartó út (Jézus az út is, és egyben a cél is) három mozzanatát az előadó János első levelének második része alapján tárgyalta. Megkülönböztethetőek a hitben gyermekek, akiknek megbocsáttattak bűneik, ismerik az Atyát, de ennek ellenére tudatlanságban élnek. Erős ifjakká, akikben Isten igéje megmarad, akkor válhatnak, amikor a kegyelem kinyitja a szemüket: nincs szükség küzdelemre, a győzelem már megtörtént a Golgotán. A hitben való felnőttség, az érett apaság azt hordozza magában, hogy mást is tanítvánnyá tehetünk. A felnőttségben szenvedés és fájdalom árán, a kereszt felvételével vissza lehet jutni az egységhez, az Istenhez.
Délután különböző workshopok tették lehetővé új tapasztalatok megszerzését. Ki lehetett próbálni, hogy milyen lehet testi korlátokkal élni, tartalmas beszélgetések születtek a függőségről, a gyógyulásról, a lelkészéletről, a teremtés és az evolúció kérdéséről, de akár Isten és a népzene kapcsolatáról is. Volt, aki a városnézés mellett döntött, mások idős házaspárokat látogattak meg a telefonos szeretetszolgálaton keresztül. Az igemeditáció és a bibliodráma az igei üzenethez való másként viszonyulásra ösztönzött. A műhelymunkák villanásokat mutattak meg arról a tökéletes tökéletlenről, amely a teljesség része.
Az esti tevékenységek sokkal kötetlenebbek voltak: táncház, társasjátékozás, érdekes, csillagokról szóló bemutató, szabadulószoba, egyéni elcsendesedés az imaséták által vagy együtt zenélés a chill zone-ban.
Az idei tavaszi találkozó a vasárnap délelőtti istentisztelettel zárult. Előtte sor kerülhetett az utolsó csoportos beszélgetésre, az elmúlt néhány nap közös kiértékelésére. Az igehirdetést megelőzően ismét a Mifike zenecsapatának vezetésével énekelhettünk, majd Dr. Horváth Levente prédikált, folytatva előadásainak gondolatmenetét, emlékeztetve a résztvevőket arra, hogy Isten szeretete nem válogat, nem a szépséget és szeretetreméltóságot keresi bennünk, hanem ilyenné teremt minket. Ezt követően Szomor Abigél lelkipásztor ágendázott, majd mindannyian az Úr asztalához járulhattunk.
A hétvége során többször elhangzott, hogy nem a tökéletességre, hanem a teljességre kell törekednünk, valamint az is, hogy Isten egyedinek alkotott minket. Viszont ez az egyediség azt is maga után vonja, hogy szükségünk van a közösségre, csak így érhetünk el a kiteljesedéshez.
Hálát adunk azért, hogy ez a hétvége lehetőséget adott az egyediségünk közösségben való gyakorlására a tavaszi találkozás, az együtténeklés, játszás és elcsendesedés által.