Húsz éve csupán egy álom volt, ami mára az IKE adventi és karácsonyi csodájává alakult, úgy az önkéntesek, mint a huszadik, jubileumi Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál résztvevői számára. December 18-a egy különleges nap volt, egyfajta mérföldkő, amely az IKE számára az újrakezdést jelentette a járványhelyzet kialakulása óta. 60 lelkes önkéntes munkája eredményeképpen egy év kihagyás után újból hangosan zengett az Auditorium Maximum négy zenekari csapattal. Moderátorként Tóth Henrietta-Beatrix és Jakab Sámuel köszöntötte a résztvevőket, majd Kovács Toadere-Dalma egyetemi oktató, karmester, Tussay Szilárd ifjúsági referens és Apetroae Lucas-Matteo főszervező ünnepi gondolatait hallgathattuk meg. A Musichorum Énekkar lendületességével és bensőségességével meghitt hangulatot teremtett a résztvevők számára, ezt követően Ábrahám Andrea-Tekla felolvasta Pilinszky János adventi gondolatait a várakozásról és a vágyakozásról. A kolozsvári egyetemista gyülekezet, a FIKE Band szolgálatával folytattunk közösen az elcsendesedést, amelyet Oláh Mátyás, a Tordai Egyházmegyei IKE leköszönő ifjúsági előadója, kisbácsi lelkipásztor áhitata követett. A lelkipásztor a csillag motívumáról beszélt, egy olyan motívumról, amely a karácsonyhoz kapcsolódó időszakban sokszor felcsillan, és amely megmutatja számunkra, hogy merre vagy éppen merre nem szabad haladni. Arról a csillagról, amely Jézus születése történetében nem főszereplő, hanem az a feladata, hogy rámutasson a Messiás születési helyére.
A rendezvény második felében a Legbelsőkör zenekar szolgált. Az együttes számára a legfőbb inspirációt a magyar népdalok jelentik. Az esemény zárásához közeledve Tóth Henrietta-Beatrix egy karácsonyi, meghitt történetet csempészett a résztvevők szívébe, az elcsendesedést pedig a Válts irányt! Band szolgálata követte, amelynek tagjai az IKE Lelkem csak Téged áld énekeskönyvének létrehozásában munkálkodtak. A Szentséges éj dalfeldogozásuk meghittségének köszönhetően talán mindannyiunkból megindított egy apró könnycseppet.
Az esemény zárásaként a Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál hagyományához híven az önkéntesek egymás mellett felállva, közösen elénekelték a 130. Zsoltár dalformában feldolgozott változatát, a Válts irányt! Band vezénylésével. A 130. Zsoltár egyfajta keretet és ívet biztosított a rendezvénynek, az esemény kezdetén felolvasásra került, az esemény végén pedig közösen elénekeltük, így tulajdonképpen az adventi időszak alatt kialakuló várakozás megerősödésének a jelképe volt.
„Várja az én lelkem”. Így szólt az idei Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál-sorozat mottója. Advent egy olyan időszak, amikor nagyobb lehetőségünk van arra, hogy egy szikra keletkezzen bennünk, ez pedig minden embernél valami mást jelenthet. Ahogy pedig közeledünk a karácsonyhoz, engedjük meg, hogy ez a szikra lángra lobbanjon, egy olyan lánggá, amiből valamit tovább vihetünk, és megtarthatunk magunkban. Advent és karácsony legyen egy olyan időszak, amikor valamit tovább vihetünk egész évre, és amiből szikrákat adhatunk más személyeknek, családtagjainknak, barátainknak, ismerőseinknek.
Hálás köszönet az önkénteseknek és a támogatóknak, akik segítettek az idei Zenefesztivál-sorozat létrejöttében. Áldott várakozást és áldott karácsonyt mindenkinek!
Köszönjük a támogatást a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak!
