„Nem hinném, hogy az ember pontosan tudná, mit is keres, egészen addig, míg meg nem találja.” (Kiera Cass)

Hogy megtaláljam, amit olyan lázasan kerestem, gyakran arra van szükség, hogy végre elengedjem az elgondolásomat, hogy mit is keresek. Azt hiszem, tudom, mit keresek, és sehogyan sem találom, és kiderült, hogy egészen más az, amit megtaláltam, mint amit azt hittem, keresek. Ez a csalás nagyon jellemző a kereséseinkre. Például amikor keresem a hozzámillő társamat, a lelki társamat, és van bennem egy erős elgondolás arról, hogy ennek a „hozzámillő” társnak milyennek kell lennie. És sehogyan nem találom őt. És amikor már feladtam. Kiábrándultam. Abbahagytam, betoppan egy másik, aki tökéletesen más, mint amilyet mindig is kerestem, de megdöbbenek azon, hogy valójában őt szerettem volna megtalálni. Engedd el az előregyártott elképzeléseidet. Ez a működés nem csak a társkeresésre igaz, hanem az életem minden területére. Még önmagam keresésére is. Engedd el magad. Engedd el az elgondolásaidat. Add fel. Engedd meg, hogy magától működjenek a dolgok. Keresem a tökéletes munkát, és mindig pontosan ugyanolyan munkahelyeket találok. Vagy egyet sem találok. Vagy benne vagyok egy helyzetben, amiből semerre sem lépek. Állóhelyzet. Érzékcsalódás. Amikor a mellettünk lévő vonat elindul, és azt hisszük, mi indultunk el. Vedd meg a jegyet, ülj fel a vontra, ülj be egy fülkébe. És beszélgess az emberekkel, akikkel együtt utazol. Csak úgy, előre elgondolt elvárások nélkül. Általában így futnak be dolgok, úgy, ahogyan nem is gondoltunk volna rá. Ez egy olyan aktív cselekvést jelent, amiben mégis engedem, hogy az élet a maga módján adjon nekem. Ezt az embereknek is megengedem.

Engedd, hogy szeressenek. Engedd, hogy megismerjenek. Mutasd magad. Csillogj. Nézz mélyen az emberek szemébe, amikor beszélnek. Érdeklődj. Engedd, hogy hassanak rád. Így találjuk meg, amiről nem is tudtuk, hogy kerestük.

design: Farczádi Ali