Szeptember 22-24. között újra összegyűlt a csapat. A negyedik szeminárium könnyedebb hangulatban, lazább program mellett telt, hiszen inkább arra használtuk az időt, hogy visszatekintsünk, kiértékeljünk, megbeszéljünk és együtt legyünk. A hétvége során kiértékeltük a nyári szakmai gyakorlatokat, mindenki elmondhatta, hol munkálkodott, hol és milyen körülmények között próbálta gyakorlatba ültetni a tanultakat. Volt tehát alkalom az egész tanfolyamra visszatekinteni, arra reflektálni. Ugyanakkor az előző szemináriumok eredménye talán a hangulaton látszott a leginkább. Barátokként, családtagokként gyűlhettünk össze erre az utolsó szemináriumra, így még könnyebb volt beszélgetni, elemezni az elmúlt időszakot.
Ebben a könnyedebb hangulatban felfedezhettük az első szeminárium áldásait, melynek témája az önismeret volt. Parajdon, még márciusban, a pszichodrámán, bibliodrámán és különböző gyakorlatokon keresztül mindenki közelebb kerülhetett egy kicsit magához, és az arcokat, és a visszajelzéseket nézve mindenkiben elindult egy folyamat. Azonban már ezen az első találkozáson sem hagytuk figyelmen kívül az egymással való megismerkedést, így máris közel kerülhettünk nem csupán önmagunkhoz, hanem egymáshoz is.
Ezt folytathattuk a második szemináriumon, Marosvásárhelyen, a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumban, áprilisban. Ezen a szemináriumon már a csapat, a csoportszerepek, konfliktuskezelés és kommunikáció volt a középpontban. Csoportdinamikai feladatok segítségével gyakorlatban is kipróbálhattuk, tesztelhettük saját problémamegoldó készségeinket, egy-egy stresszhelyzetre adott reakcióinkat, valamint azt, hogyan tudunk ilyen rövid ismeretség után együtt, csapatként dolgozni.
A harmadik szemináriumot festői helyszínen, Segesváron tölthettük. Ezen a hétvégén megismerkedhettünk az IKE történetével, „veteránok” számoltak be nekünk az önkéntességről, és tanulhattunk a kreatív ifjúsági alkalmakról, valamint a rendezvényszervezés izgalmas kérdéseiről. Ugyanakkor további csoportdinamikai feladatokkal próbálhattuk ki kitartásunkat, a csapat együttműködését. Ezen a szemináriumon megszületett az idei MKT-s csapat himnusza, melyet vasárnap, a segesvári gyülekezettel is megosztottunk. Mindezek után következett a hosszú nyár, amikor mindenki továbbadhatta a tanultakat. És máris visszaérkeztünk az utolsó szemináriumhoz.
Az idei MKT sem múlt el közös éneklés, imaközösség, mély beszélgetések és hangos nevetés, közös gondolkodás és tervezés nélkül. Örömünkre lehettek az újonnan megismert és megszeretett emberek, mindaz, amit önmagunkról, Istenről és az ifjúsági munkáról tanultunk. Részünk volt a közös alkotás, a szolgálat örömében is. Mindennek koronázásaképpen utolsó szemináriumon átadtuk az okleveleket a frissen kiképezett munkatársaknak, valamint egy pólót és egy emberhalász igazolványt is átvehettek az ifjak. Azonban bízunk benne, hogy nem csupán ennyit vittek magukkal, hanem mindazt a szeretet, amelyet közösen tapasztalhattunk meg: egymás iránt, az ifjúsági munka, a szolgálat iránt. Isten áldását kívánjuk minden idén végzett MKT-s életére és szolgálatára, és már nagyon várjuk a következőt!