„Ha nincs, aki szól, ki mondja meg,

hogy miért nem a jó útra szólt a jegy,

hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ,

visszacsinálnám, amit nem lehet.”

(Wellhello)

Egyszer, amikor nagyon pocsék állapotban voltam, valakitől hallottam egy hasonlatot. A hasonlat arról szól, hogy van egy ember, aki Rómába szeretne utazni, de egy Amszterdamba induló vonatra száll fel véletlenül. Emberünk keserűen tölti el napjait Amszterdamban, mert Amszterdam egy nagyon rossz Róma. Mert Amszterdam, Amszterdam. Dönthetek úgy, hogy bár nem egy amszterdam-életbe vágytam, de megtalálhatom itt is boldogságom. Épp annyi esélyem van boldognak lenni Amszterdamban, mint Rómában. De ahhoz, hogy ezt megértsem, el kell tudjam engedni Rómát. Amszterdam nem Róma. Lehet, hogy egyszer Rómába is eljutok majd, de nem most. Életünkben gyakran megtörténik, hogy rossz vonatra szállunk. Vagyis, hogy nem oda vágytunk, ahová ez a vonat vitt. Dönthetsz, hogy az elkövetkező életed, vagy életszakaszod a szomorúságról fog-e szólni, vagy megtanulsz boldog lenni Amszterdamban. Itt is vannak jó fej emberek. Itt is van minden, ami Rómában. Csak egészen más. Így van az életünkkel is. Változunk, és már nem vagyunk olyanok, mint „régen”. Keressük a régi helyeket, a régi embereket, a régi szórakozási formákat, de valahogyan már semmi sem olyan, mint „régen”. Isten hozta Amszterdamban. Valójában arra az önmagunkra vágyunk, aki akkor boldog volt, azok között a körülmények között és azokkal az emberekkel. Ma máshol vagyunk, mások vagyunk, és más emberek vesznek körül. Ahogyan régen ment a boldogság, most is képes vagy rá. A mód a lényeg, és nem az idő vagy a helyszín.

Vedd észre a jelent. Vedd észre, ami körülvesz. Engedd el, ami volt, hogy emlékké legyen, és az emlékek mindig veled maradnak. Így lesznek jelenlegi életed boldog élményei is emlékké.

kép: Farczádi Ali