Ez a hétvége más volt. Más, mint a többi. Sokat gondolkodtam, hogy vajon csak én éreztem másnak, vagy tényleg az volt. Mikor hazajöttem, azt hittem, hogy velem van a baj. Szerencsére hamar meggyőződtem, hogy nem. Más is így gondolta. Ez a másság nem azt jelenti, hogy nem éreztem jól magam. Sőt. Talán ez volt az eddigi szemináriumok legjobbja. S hogy mitől volt ilyen jó? Talán azért, mert mindenki nagyon várta. Talán azért, mert szeretjük egymást. Talán azért, mert ez valahogy mindenkinek a második családja. Nekem ez a csapat eljutott a szívemig. Mindenkinek van ott egy kicsi helye, ahova befurakodta magát, és így mindenhova együtt tudunk eljutni.

Gondolom, ez is volt a mostani hétvége célja: együtt, egy csapatként tudjunk eljutni valahova. Vagy hogy közösen jussunk valamire. Ezt is tanultuk.

Csütörtökön Tussay Szilárd tartott előadást arról, hogyan szervezzünk meg egy rendezvényt. Majd a délután folyamán egy szimulációs játékkal le is tesztelhettük magunkat. Kisebb-nagyobb sikerekkel, az előadáson tanultakkal valahogy összehoztunk egy Falunapok máskéntot. A nap végén Isti és Szabi vezetésével egy zenés estet tartottunk, ahol már ismert dalokat és újakat is énekeltünk.

 Másnap reggel gitárszóra keltünk, majd mindenki pizsamástól levonult a nagyterembe és megreggeliztünk. A kiadós reggeli után következett egy mindenkit megérintő áhitat. Aznap még két előadást is meghallgattunk. Én nem tudom, hogy csinálták, de mindkettő olyan profi volt, hogy olyat még álmodni sem lehetne. Olyannyira tetszettek, hogy le se mertem venni a tekintetemet az előadókról, mert féltem, hogy lemaradok valamiről. Itt is szeretném megragadni a lehetőséget és megköszönni még egyszer Müller Lórándnak és Lukács Vilmos Istvánnak az izgalmas napot.

Vasárnap reggel már a megszokott rendben, asztalnál reggeliztünk, majd a reggeli után istentiszteletre mentünk. Vagyis igazából az istentisztelet jött hozzánk, ugyanis a szállásunk és egyben a hétvégi helyszínünk nagytermében hallgattuk meg. Miután megbeszéltük a hallottakat, mindenki elment pakolni. Ekkor már érezhető volt, hogy lassan a hétvége végéhez közeledünk – de senki nem csüggedt el annyira, mert tudtuk, hogy a 4. Válts irányt! IKE Fesztiválon hamarosan találkozunk.