Március utolsó hétvégéje számomra a lehetőségekről szólt. Egy bejárandó útszakasz volt félelmeimtől a megismerésen keresztül a kibontakozásig, amire azóta is boldogan tekintek vissza.

Amikor felkínálták a lehetőséget, hogy egy cserekapcsolat csoportvezetői megbeszélésre utazzak Avignonba, boldogan igent mondtam, hisz hogy is tehettem volna másként? Hatalmas lehetőségként tekintettem a felhívásra.

Majd közeledett. Igen gyorsan. S belegondoltam: „én, egyedül, messze, nagyon messze, ahol a nyelvet sem ismerem, ahol senkit sem ismerek, ahol majd felelősséget kell vállalnom… És mi van ha….?”

De akkor már indulnom kellett. Nagybőrönd, két repülő, három vonat, 40 perc gyaloglás. Rettentő dolgok, nem? Na de napfelkelte a felhők fölött, az Alpok havas csúcsai a kerek ablakon át, meg azok a csodák, amelyeket az átutazott városokban láthattam! Felejthetetlen.

17 óra utazás, és ott álltam az ismeretlen épület előtt, melyből ismeretlen nevetés hallatszik. Megérkeztem. Villeneuve-lès-Avignon, YMCA szálló. Bent javában folyt az ismerkedés, már csak rám vártak. Baráti mosoly és kíváncsiság minden irányból. Rendkívül hálás voltam.

Az utazást kipihenve másnap reggel izgatottan mentem francia szobatársaimmal az ebédlőbe. Croissant és forró csoki a teraszon, melyről belátni a Rhone mindkét ágát és a pápai rezidenciát. Az asztaloknál mosolygó emberek: bár nem mindenki beszéli ugyanazt a nyelvet, mégis megkaptuk a közös hangot, mely a hétvége során olyan kellemesen kísérte végig minden tevékenységünk.

Alig kezdődött el a nap, máris annyira tartalmasnak éreztem azt.  

A hétvége során a reggelit nyelvi animációs játékok követték, melyek remek módot biztosítottak arra, hogy egymás kultúrájába és nyelvébe betekintést nyerjünk – és közben szórakozzunk is. Így igyekeztünk megtanulni első nap a bortermelés kulcsszavait franciától megkezdve svéd, orosz s más nyelveken, hiszen ez volt a nap fő témája. Röviddel az ebéd után buszra szálltunk, s meg sem álltunk Châteauneuf-du-Pape-ig, ami jelenleg Franciaország egyik leghíresebb történelmi jelentőségű szőlőtermő területe. Szinte most is látom a sok izgatott mosolyt az emberek arcán, amikor megtudtuk, hogy látogatásunk során nem csak történelmét és módszerét ismerjük meg a francia bortermelésnek, hanem annak világhírű gyümölcsét is: a termőfölddel azonos nevet viselő borokat.

Mi is lehetne jobb estinditó összerázó, mint egy minőségi és elegáns borkóstoló? Elégedetten és sokkal szélesebb mosollyal térünk vissza Avignonba, ahol a szabad programot kihasználva néhányan az óvárosba indultunk, hogy megcsodáljuk azt.

Virágillat a pápai palota körül. Körülötted tavasz minden ízében. Látni az előcsarnokban a kereszt mögött lemenő napot, és tudni, hogy áldott vagy.

A szombati nap az együttműködésé volt. Hogy a megálmodott projekteket kézelfoghatóbbá tegyünk, összeültünk csapatonként kidolgozni azoknak minden pici részletét. A projekt, melyen csapatommal dolgozunk, öt ország IKE-s fiataljait szólítja meg egy másfél hetes alkalomra, melyre Salmban és Stasbourgban kerül sor augusztus 25. és szeptember 3. között. A projekt során nem csak az együttműködésről és egymás elfogadásáról tanulhatunk majd, hanem olyan aktuális témát is boncolgathatunk, mint a migráció és beilleszkedés napjainkban. Franciaország, Németország, Ukrajna és Koszovó csapatfelelőseivel igyekeztünk egy olyan programtervet előállítani, mely segítségével a résztvevők minél több szempontból ismerhetik és közelíthetik meg a témát, hogy reménységünk szerint az alkalom lejártával mindenki látóköre gazdagodhasson odafigyelésben és elfogadásban.

Viszont e témán kívül sok szórakoztató programot is tűztünk ki a táborra, melyek nem csak kibontakozásra és kalandra hívják fel társaságot, hanem remek alkalmat nyújtanak egymást mulattatására és ismerkedésre is.

Amint összeállítottuk a programtervet és leosztottuk a feladatokat egymás között, elkészült projektvázlatunk is. Az est beköszöntével munkáink bemutatására került sor. 180 másodperc állt mind a 11 csapatnak a rendelkezésére, hogy egymásnak megmutassa, min is dolgozott a hétvége folyamán. Szép volt látni, hogy a nyelvi nehézségek ellenére mindenki mennyire jól össze tudott dolgozni azon közös cél érdekében, hogy nyissunk és lépjünk egymás fele, hogy ezáltal is gazdagodjunk. Hiszen a sokszínűségből igenis lehet tudást meríteni, különbségeink pedig lehetnek építő erőforrás.

Aggodalom és kihívás repített Avignonba. De megérkeztem. Láttam. Tapasztaltam. Megismertem és dolgoztam. Csodáltam.  Rájöttem: nem csak visszafele, hanem mindvégig is tenyerén hordozott az Úr.