„Különös, hányszor nézünk szembe olyan változásokkal az életben, amelyekből csak előnyünk származik, mégis úgy küzdünk ellenük, mintha mérget, nem lehetőséget rejtenének.” (Karen Hawkins)

Háttal az életnek – így fogalmazhatnánk meg az ilyen magatartásunkat. Mintha az életünkért küzdenénk, úgy küzdünk a változás ellen, ami közelebb visz az életünkhöz. Ez általában azért történik, mert nagyon mélyen él bennünk egy meggyőződés arról, hogy ki vagyok én, kinek kell lennem, az életemnek milyennek kell lennie, és hogy a dolgoknak hogyan kellene történniük. Aztán gyakran megesik, hogy a valóságnak ellentmondó módon foglalunk állást, és önmagunkat akadályozzuk ezekkel a mélyen bennünk élő meggyőződésekkel. Megkötözöttségnek is nevezhetjük, vagy függő magatartásnak önmagunktól. Engedd el magad. Amikor függök magamtól, olyankor azt hiszem, hogy ha elengedném magam, megszűnnék lenni. De nem az vagy csupán, aki eddig voltál. Az ember élete folyamán olyan változásokra képes, amelyek idővel teljesen más emberré alakítják. De ezekben a változásokban mégis azt érezzük, hogy valamilyen módon mégis egyre inkább az az ember lettem, akinek mindig is éreztem magam. Tehát az ilyen változások nem távolabbra visznek önmagunktól, hanem közelebb hoznak hozzá. Engedd el magad. Ne félj, hogy elveszel. Ne kapaszkodj, csak engedd, hogy formálódj, átalakulj. Elengedni magunkat azt jelenti, hogy engedem, hogy más is lehessek, mint amit eddig magamról gondoltam. Engedd magad szabadon. Nem kell úgy élned, hogy folyamatosan a saját elvárásaidnak próbálsz megfelelni. Így önmagadat zárod börtönbe. Engedd el magad.

Próbálj felidézni olyan emlékeket, amikor valamivel szemben nagyon tiltakozó voltál, hogy te azt biztosan soha, és amikor mégis kipróbáltad, rájöttél, hogy nem is tudtad, de valójában erre szükséged volt. Ilyen érzés, amikor elengedjük magunkat.

design: Farczádi Ali