„Azért is szeretem az IKE-t, mert időnként elküld egy-egy 10 napos üdülésre valahova a kontinens másik felére. És ami még jobb benne, hogy nem csak üdülsz, hanem esélyed van arra is, hogy tanulj valamit. Ami fontos, hogy most nem a tárgyi tudásról beszélek, nem a formális oktatásról, ami gondolom mindannyiunk számára ismeretes.
Az Erasmus+-os képzések olyan lehetőségek, amelyeket nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, néhány jó tanáccsal azért megtűzdelve:
- Legyen benned annyi nyitottság, hogy azoktól a kulturális különbségektől, amelyekkel találkozol, nem mész az első 10 percben a falnak.
- Éhezel arra, hogy végre non-formális oktatás keretén belül tanulj meg valamit, vágysz arra, hogy amit fejtágításnak mondanak, azt ott rögtön ki is próbáltatják veled.
- Beszélsz, vagy szeretnél beszélni annyira angolul, hogy nem nyeled le a nyelved, ha egyszerre 30 ember előtt kell bemutatót tarts, magyaros akcentussal. (Ne aggódj, a franciák vezetnek ebben, mi messze előttük állunk.)
- Mivel az ilyen alkalmak megadják a lehetőséget rá, mersz kipróbálni annyi számodra idegen jellegű, állagú, szagú kaját, amennyi csak beléd fér.
Ha úgy gondolod, hogy a fent jegyzett kritériumok egy részét be tudod vállalni, mindenképp ajánlom, sőt, komolyan megfontolandónak tartom, hogy a következő ilyen felhívásra elsőként jelentkezz.
Strasbourgi kiruccanásunk még számomra is tartogatott meglepetéseket, pedig nem ez volt az első nemzetközi képzésem. Ami talán mindig megfog, amire mindig rácsodálkozom, hogy annyi és annyiféle ember gyűl össze egy-egy ilyen alkalomra, hogy az első pár nap mindig azzal telik el, hogy próbálsz rájönni, hova is keveredtél. Az olaszok hangosak (kimondottan hangosak), olaszul hadarnak, angolul dadognak. A finnek a legjobb angolul beszélők, bár számomra ridegek (tudtad, hogy Finnországban, ha mész az utcán és azt látod, hogy valaki meg szeretne valamit kérdezni tőled, lehajtod a fejed és minimalizálod a szemkontaktus lehetőségét, hogy aztán a másik inkább meggondolja magát?!). A németek magasak és kék szeműek. És tökéletesen beszélnek minden nyelvet (napersze!). A franciák rendelkeznek egy olyan akcentussal, hogy szintén napok kellenek ahhoz, hogy megtanuld, mi mit jelent az ő szavajárásukban. Mi, erdélyi magyarokként mindig csak egy nagy kérdőjel vagyunk számukra, hogy ha Romániából jöttünk, miért beszélünk magyarul?! (Ilyenkor szokott kezdődni a történelem óra azoknak, akik kíváncsiak.)
És ha egy kicsit jobban megnézed, azok a dolgok, amiket fent leírtam, a sztereotípiákat és a közhelyeket szépen súrolják. Amikor együtt töltesz 10 napot ennyi emberrel, lehetőséged van arra is, hogy ennél jobban megismerd őket. A sztereotípiák szertefoszlanak, és valóban van lehetőséged megismerni egy másik kultúrát képviselő embert, akinek lehet, hogy másként normálisak a dolgok, mint neked. Hidd el, te is ugyan olyan abnormális vagy neki, amilyen ő neked, addig ameddig meg nem ismered.”