„Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.” (Sören Kierkegaard)

Az életnek van egy saját folyamata. A te életednek is. Célokat tűzünk ki magunk elé, és ez nagyon hasznos, de tudnunk kell, hogy nem mi hozzuk létre az életünket, és vannak célok, amelyek végül nem teljesülnek, és ennek így kell történnie. Engedd el őket. Előrenézve élünk. Amikor csak előrenézve élünk, aggódunk majd a jövőért. Függővé válunk a jövőben beteljesedni remélt céljainktól. A semmibe kapaszkodunk. Tűzz ki célokat, de ne feledd, a megvalósult célok valódiak, a még megvalósulatlanok csupán lehetőségek. Amikor viszont hátratekintve éljük az életünket, a múltunk fogságában tengődünk. Olyan régmúlt dolgokon rágódunk, amelyek már elmúltak. Vége van. Már nem vagy ott. Gyere haza. Itt vagy, az ágyadban, az agyadban, a karomban, a szememben. Engedd el, ami történt, és gyere haza a jelen pillanatba. Mert ahonnan előre tekintünk, az a jelen pillanat. Ahonnan visszatekintünk, az a jelen pillanat. Az állandóságot a jelenben kapom. A jelenből visszatekintve értem meg az életem, és a jelenből előretekintve tűzök ki célokat. A jelen a viszonyítási pont. Itt vagyok most. Már eljutottam ide, és ahogyan eljutottam ide, eljutok majd oda is. De most itt vagyok. Sok minden nem úgy történt, ahogyan elterveztem, de jó, hogy így történt. Itt vagyok. És lehet, hogy sok minden másként történik majd, mint terveztem, de minden rendben lesz. Hogy milyen lesz az életem akkor, azt csak akkor tudom meg majd.
Az élet most van. Épp ott, ahol vagy. Épp azokkal, akikkel vagy. Épp olyan módon, ahogyan. Engedd el magad. Nem áll meg az életed, ha nem próbálod szüntelen irányítani.

kép: Farczádi Ali