„A múltad olyan, mint egy tetoválás: ha akarod, eltüntetheted, de azzal együtt teljes a történeted.” (Papp Diána)

Mindig szerettem volna egy tetoválást. Talán egyszer meg is szerzem. A tetoválás önmagunk egy lenyomata a testünkön. Lehet, hogy 10 év múlva bánni fogjuk, vagy szégyellni, amit ábrázol, de nem ez a fontos, hanem hogy miért is bánom, vagy szégyellem? Az is én voltam. Az hozzám tartozik. Sokan gondolják, hogy megváltozni azt jelenti, hogy szégyelljük a múltunkat, vagy megpróbáljuk meg nem történtté tenni. Eltitkolni, elrejteni. Eltüntethetem a tetoválásomat, de azt, aki akkor voltam, amikor ezt a tetoválást szereztem, nem tüntethetem el. Mert az én magam vagyok. Az én voltam. Az életem attól lesz értékes, hogy megértem magamat, aki akkor voltam. Megértem, akkor miért tettem ezt, miért volt ez nekem fontos? Mi motivált, mi volt a háttérben? Mi az üzenete? Megértem a saját életem jelentéseit. Ne szégyelld a múltad, mert a múltad az a forrás, amiből a jelened fakadt. Minden élettapasztalat forrása a múltunk. Amikor a múltunk miatt bűntudat, vagy szégyen gyötör, nem használjuk, amit a tapasztalataink adnak nekünk. Nem az a fontos, hogy „jó”-e vagy „rossz”-e, ami a múltadban voltál, hanem az, hogy mit tanultál belőle. Hogyan tett téged a múltad azzá az emberré, aki ma vagy. Vagy hogyan lehetsz a jelenben egy nagy tapasztalattal rendelkező emberré. Azt fedeztem fel, hogy akik a leginkább szégyellik a múltjukat, azok az emberek lehetnének a legtapasztaltabb, legnagyobb tudás birtokában lévő emberekké, ha abbahagynák a múltuk szégyellését. Ne szégyelld, aki voltál, értsd meg, szerezd meg a bölcsességet, amit magában rejt, és add át, beszélj róla.

A múltad tapasztalataid kincsesbányája. Tapasztalati aranybánya. Bányászd ki belőle a kincseket, és oszd meg, add át a tudásod. Add át, mit tanultál az életedből.

design: Farczádi Ali