Idén magyar ajkú vidékeken immár tizedik alkalommal szervezték meg a 72 óra kompromisszumok nélkül nevezetű önkéntes akciót. Az eseményre október 12-15 között került sor. Erdélyben közel száz önkéntes és hét projekt vett részt. A tevékenységek között volt őszi nagytakarítás, öregotthon látogatás, Az élet labirintusa nevű esemény körüli munkálatok, roma játszóház-festés és gyerekfoglalkozások is. Ahogy a tevékenységek, úgy az önkéntesek is nagyon sokfelől érkeztek, nagyon sokszínű csapat vett részt a 72 óra kompromisszumok nélkül akcióban. Voltak kolozsváriak, partiumiak, székelyföldiek is. Voltak egyetemisták, fiatal felnőttek, idősebbek, de középiskolások is. Voltak katolikusok, reformátusok, unitáriusok, baptisták és még itt sem ér véget a felsorolás. Sokan, sok helyről, viszont egy céllal. Segíteni. Jobbá tenni a környezetünket, mosolyt csalni az emberek arcára. Mindemellett pedig bemutatni azt, hogy az önkéntesség mennyire fontos.

A hétvége alatt a húsz fős csapatunkkal a Cini Lulugyi játszóházban tevékenykedtünk. Gyerekfoglalkozást tartottunk, énekeltünk, fociztunk. Falat is dekoráltunk. A játszóház külső falaira a gyerekek álmait festettük fel, a gyereket, aki szivárványt fest, a gyereket, aki repülni tud, a számokat, amelyek megelevenednek. Mindezzel azt szerettük volna üzenni az ott élő, legtöbbször nehéz sorsú gyerekeknek, hogy bármik lehetnek, hogy merjék követni az álmaikat. 

 Az egyik önkéntesünk így vélekedett az alkalomról: „Számomra a mennyország előszele volt ez, mivel annyian, olyan sokfélék, annyiféle különbözőség elllenére csodásan tudtunk együttműködni, csapattá kovácsolódni, egy közös cél fele haladni.”

Több vagy, ha adsz. Ez volt a mottója az idei 72 órának. A hétvége alatt ezt tapasztaltuk, és ezt szeretnénk tovább vinni a hétköznapjainkba is.