Múlt hétvégén Budapesten jártunk, pontosabban Budafokon, a magyarországiak által szervezett Ifjúsági Vezetőképzőn. Izgalommal vártuk ezt a napot, hiszen közülünk eddig csak Lucas ült repülőre. Szerda reggel hajnalban találkozunk a teológia udvarán, és indulhatott is a kaland. A Marosvásárhelyre vezető utunkat úgy jellemezném, hogy „szűkölködtünk nagy mértékben”. A sikeres ellenőrzés után már fel is pattanhattunk a rózsaszínű repülőgépre. Dávid volt a szomszédom, aki szintén nem repült még. Jó munkatársak lévén ötpercenként érdeklődtünk egymás hogyléte felől. Az égbolton töltött 45-50 perc egy szempillantás alatt eltelt. Budapestre érkezve egy másik világban találtuk magunkat. Bármerre néztünk, villogó reklámok, ismeretlen arcok, furcsa alakok és pörgés: „összenyomott a város”. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket, indulhatott a városnézés. A két szabadnap folyamán igyekeztünk a lehető legtöbbet megnézni a csodás városból: a Margitsziget, Gül Baba türbéje, Normafa csak néhány a sok nevezetesség közül. A sok séta után mindig egy finom étkezés következett. Pénteken délután felültünk a Budafokra vezető buszra. Jogosan kérdeztük, hogy „Mikor vagyunk már ott?”. Tényleg úgy éreztük, a világ másik végére tartunk. Kedves mosolyok fogadtak a Református Gimnázium aulájában. Regisztráció után rögtön kezdődtek is a programok. Igyekeztünk mindegyiken részt venni, szétoszlani, hogy minél több új dolgot halljunk.  Érdekes, új tapasztalatokat ismerhettünk meg. Az esti előadás lelkesítő áhitata, dicsőítése mindannyiunk kedvét feldobta. A szombati nap is hasonlóan telt. Igyekeztünk kooperatívak lenni, új ismerősöket szerezni. A délelőtti Expo-n sikerült mindenkivel egy-két szót váltani, érdeklődni, beszámolni az itthoni programjainkról. Eldöntöttük: jövőre mi is jövünk. Sok-sok ajándékot, könyvet kaptunk, amelyeknek hasznát vehetjük az ifjúsági munkában. Szombat estére már mindhárman elfáradtunk, és kezdhettük is a pakolást. Vasárnap reggel pedig visszarepültünk Marosvásárhelyre. Érkezésünk után egy kisebb sétával töltöttük el szabadidőnket, mígnem megérkezett a várva-várt fuvar.  

Úgy gondolom, ez az alkalom hasznos volt, nemcsak a tapasztalatszerzés miatt. Hármunk számára egy jó lehetőség volt az összekovácsolódásra is. Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!