Nagyon nehéz elcsendesedni egy ilyen zajos időszakban. Az esemény kezdete mégis egy aprócska belső csendet előlegezett meg, amely megalapozta minden résztvevő izgatottságát. Emlékszem, mikor elhangzott az a mondat, hogy neki lehet kezdeni a kézműveskedésnek, mindenki szinte egy emberként állt fel és fejben gyorsan tervezgetni kezdte a koszorúja kinézetét. Én is! Közben várakoztunk egymásra és önmagunkra, a ragasztópisztolyra, az ötleteinkre. Talán a legsokatmondóbb pillanatok közé tartoztak azok a mosolyok, melyeket a gyertya odaragadása húzott elő sok-sok ember arcán. A koszorúk elkészítése közben és után a forrócsoki és majszolni valók melletti beszélgetések bearanyozták a várakozós hangulatot. Az esemény végén a meleg kabátok és sálakba burkolózott csillogó tekintetek mind arról árulkodtak, hogy alig várjuk a kis koszorúk első lángját.