A Munkatársképző tanfolyam harmadik és egyben utolsó szemináriuma az algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központban volt megtartva, 2022. szeptember 22-25. között.

Csapatunk, hogy a többieket idézzem, inkább már egy családként érkezett Algyógyra, nem, mint egy baráti társaság. Egy hosszú utazás után, megnyugvással és kíváncsian érkeztünk meg, vártuk már a találkozást, hiszen utoljára a Válts irányt! IKE Fesztiválon találkoztunk egymással, és ott sem volt sok lehetőségünk egymással beszélgetni, ugyanis mindenki szorgosan dolgozott a fesztivál ideje alatt. Az utolsó szemináriumot egy nyári beszámolóval indítottuk, ki merre járt, miket csinált a nyáron, miket tapasztalt meg az elmúlt időszakban.

A két előző programokban és képzésekben dús hétvége után, ezen a hétvégén a saját tapasztalatok megosztására került sor leginkább. Első nap kiértékeltünk a nyári gyakorlatot, mely a csapat többségének a Válts irányt! IKE Fesztivál volt. Mindenki különböző kérdések mentén, elmondhatta, hogy érezte magát a feladatkörében, miben változtatna, és mit javasol a következő fesztiválra. A szabadidőben sem unatkoztunk egy percet sem, mindig került egy társasjáték, amivel órákig játszani tudtunk, vagy egy személy, egy kisebb csoport, akivel jól esett csak úgy leülni és egymással időt tölteni. Lehetőségünk volt minél többet egymással lenni, közelebb kerülni, részt vettünk láthatatlan színházon, mely után egy személyes beszélgetésre került sor. Voltunk egy gyalogtúrán Feredőgyógyon a Római-fürdőhöz, majd megnéztük az algyógyi-vízesést Aknai Szilárd vezetésével, utána pedig este bemutatta Erdély legkorábbi körtemplomát, mely 11-12. században épült, mellette található az algyógyi református templom, mely az 1930-as években újjá volt építve. Kiscsoportos beszélgetéseink során pedig egymás áhítatait hallgathattuk meg, hiszen néhányunknak volt lehetősége áhítatot tartani. Szombat este pedig megtartottuk a záróceremóniát és a diplomaosztót, ahol mindenki elmondhatta mit is kapott ő a csapattól, hogy hogyan fogja használni majd a jövőben az MKT-n tanultakat, majd egy bizalom játék után, ahol csak egymásra számíthattunk, beszéd és látásunk nélkül, hiszen szemünket eltakarva elindultunk kezén fogva egy sétára, amelynek végeztével visszatértünk az épületbe, ahol csendes zenével vártak minket, és közösen a csendben úrvacsorát vettünk.

Összességében biztosra merem állítani, hogy mindenki számára ez volt az élményekben leggazdagabb szeminárium, mindenki talált magának egy barátot, akár többet, akivel tartani fogja majd a kapcsolatot és bízunk benne, hogy minél több IKE alkalmon fogunk találkozni, önkéntesként.