A hely meghatároz. Városi emberekként kerültünk tizennégy évvel ezelőtt falura, s ez a változás talán még inkább környezettudatosságra serkentett bennünket. Kezdeti buzgóságunkban nagyobb területen krumplit, murkot, paszulyt és mindenféle egyéb jót termeltünk, így mindig tudtuk, hogy amit eszünk, honnan származik, és hogyan nőtt. Ma sincs ez másképp – legfeljebb annyiban változott, hogy szabadidőnkben már nem gyomlálunk és kapálunk annyit, hanem inkább a falubeliektől vagy a méltán híres hunyadi piacról szerezzük be a friss terményeket. Nagy veteményesünket, ami a falu határában található, és stílusosan Paprétjének hívják, búzával vetettük be. A búzából lisztet őröltetünk, és saját kenyeret sütünk. Eleinte furcsán néztek a gyerekeink a kovászra, de ma már mindegyik tudja, hogy mi az a buborékos massza, ami a kenyérbe kerül. A kovászos kenyér mellett szintén nagy népszerűségnek örvend a házi tojás – tyúkjaink szinte mindig gondoskodnak róla. Ők azok, akik a dinnyehéjból vagy akár a száraz kenyérből is tojást „varázsolnak”. Röfögő sertés nincs az udvaron, de hála a segítőkész egyháztagoknak, saját disznót vágunk, aminek élvezzük a zsírját, húsát, szalonnáját, tepertőjét hosszú időn keresztül. Igen, a hely valóban meghatároz. Amikor átlépjük a parókia küszöbét, előttünk egy háromhektáros templomkert terül el, több száz gyümölcsfával. Áldás a termés, de sok munka van mögötte, így még inkább értékeljük a 24 órán át, rézüstben kavart szilvaízet, a cukormentes almalevet, a szörpöket és lekvárokat, amelyeket közösen, családként készítünk el.

Környezettudatosak vagyunk bizonyos tárgyakban is: textilszatyrok, fonott kosarak, horgolt karácsonyfadíszek, papírból készült pálcikabábok részei a családi életünknek, a teraszasztalunkon pedig általában mezei virágcsokrot látsz, amit csipkével díszített befőttesüvegbe teszünk. Bár már elpakoltuk a készletet, sokszor eszünkbe jut a környezettudatosság kapcsán a textilpelenka is. Négy gyermeket nevelünk, így évekig mostuk, szárítottuk a puha pamutdarabokat, nem csupán költséghatékonyságból, hanem azért is, mert így is jobban odafigyelhettünk a környezetünkre.

A szelektív szemétgyűjtés, az újrahasznosítás, a természetes alapanyagokkal való munka, a vízzel és virágszállal való húsvéti locsolás vagy éppen a hagymahéjas tojásfestés olyan alapok számunkra, amit igyekeztünk a gyerekeknek kicsi kortól kezdve átadni. A hely minket is nevelt, őket is faragja. Ezért úgy érezzük, bár nem vagyunk nagy ökoguruk, a falu világa sok dologra megtanított, édes volt a kényszer. A helyből élmény, az élményből érték, az értékből életforma lett.