Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges. (Mk 10, 26-27)
Isten édenbeli feltétlen bizalma irántunk összetört. A bűneset összetörte. Szép kis nyitógondolat, de van tovább is, mondom még: bár ez a bizalom összetört, a szilánkjai megtalálhatók bennünk, ezek a szilánkok segítenek bízni Istenben, egymásban, magunkban, visznek engedelmességre, építik ki Isten és embertársaink iránti lojalitásunkat, segítenek elköteleződni.
Valahonnan innen indult Zsobokon a 4. Fike szabadegyetem előadássorozata, melyet Varga Zoltán tartott. Az előadások alatt Böszörményi-Nagy Iván kontextuális szemlélete mentén jártuk végig a szabadegyetem témáját, kulcsszavait: engedelmesség, lojalitás elköteleződés. A három nap alatt megtudhattuk, hogy azért ez nem annyira egyszerű, mint fennebb leírtam, hogy az engedelmesség, a lojalitás és az elköteleződés nem mindig pozitív, hogy csapdába ejthet, hogy nehéz a különböző viszonyainkat összeegyeztetni, nehéz kérdés, mikor kihez legyünk lojálisak, kinek engedelmeskedjünk, s ki iránt kötelezzük el magunkat.
Az előadás által felvetett kérdéseket három műhely és egy beszélgetős, interaktív előadás kísérte, mélyítette el. Vitus-Bulbuk Emese (pár)kapcsolati műhelye a családi, baráti viszonyok felől közelítette meg a témát, Rácz Csabával a személyiségalapú kommunikációról beszélgettünk, próbáltuk megérteni az emberek közötti viszonyok dinamikáját, Szomor Abigéllel pedig a spirituális oldalt élhettük meg egy imaginatív ima gyakorlat keretein belül. Gyöngyösi Csilla előadása és az azt követő beszélgetés a társadalmi, nemzeti, politikai hovatartozást járta körül és bontotta le az ismert narratívákat. Áhítatot Vitus-Bulbuk István és Dávid István tartottak.
A szellemi-lelki munkálkodást éneklések, esti társasjáték parti, zene-csere, hatalmas beszélgetések oldották, valamint Kismihály Bogi jóvoltából a Varjúvárat is meglátogattuk Sztánán.
Szombaton este egy kreatív írás műhely és egy rövid irodalmi est fogta össze a szabadegyetem témáját, megzenésített versek és zsoltárok mellett Martin Buber és Dietrich Bonhoeffer szövegek hangzottak el (ezúton is köszi Zsófi, Isti és Norbi).
Vasárnap Bartha István helyi lelkész prédikációja összegezte a felvetett kérdéseket, témákat. Ezt a FIKE Band rövid koncertje követte, majd egy csodafinom ebéd zárta a hétvégét.
Most, hogy a szárazabb infókat letudtam, hadd mutassam meg, milyen is volt valójában: Rajtam túlmutató nagy dolgoknak a része lenni, csupán annyi, mint visszatérni a szívem gyökereihez, és Istent kézen fogva teremteni a rendet magam körül. Ez fogalmazódott meg bennem. A tőlem NAGYOBB néha pont az, ami kisebb a világ viszonylatában. (Heni, résztvevő). A FIKE szabadegyetem mély egyéni és közösségi élmény. Megdolgoz, kétségbe ejt, összekuszál, majd felemel, mert mindenki kapaszkodhat egymásba és Isten kegyelmébe. Abba az ősbizalomba, melyek szilánkjai összekötnek egymással és Vele. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyszerűvé válik. A szilánkok szúrhatnak is. De ezek a pici darabkák tényleg azok, amik nálunk egyszerre nagyobbak és apróbbak.