Kedd este került megszervezésre a már hagyománynak számító IKElepelő. Másodjára vettem részt, immár nem gólyaként, hanem visszatérő önkéntesként. Idén is pont olyan lelkesedéssel készülődtem, mint tavaly, és ugyanolyan izgatott voltam, de amint átléptem a pince ajtaját, már egy ismerős érzés fogott el.

Mindig meleg szívvel tölt el, ha az IKE-s programokra gondolok, hiszen nemcsak régi ismerősökkel, barátokkal találkozhatok, hanem remek lehetőség az új emberek megismerésére is. Ez az alkalom nemcsak az elsőéves egyetemistáknak szól, hanem minden olyan kíváncsi fiatalnak, aki szeretne belekóstolni abba, hogy milyen is az igazi IKE-s hangulat. Mindemellett megismerkedhet az IKE azon programjaival, amelyeken részt vehet önkéntesként is.

Az alkalmat dicsőítéssel kezdtük, Friederi Evelyne és Dávid István zenei aláfestésével sok-sok dalt zengtünk együtt, hangolódva az estére. Ilyenkor annyira felemelő érzés tud lenni a közös éneklés, Isten dicsőítése, hiszen ezekben a rohanós napokban jó néha elcsendesedeni, és egy kicsit elfeledkezni a mindennapi problémákról. A dicsőítés után sor került egy rövid áhítatra, amelynek a nyitó igéje János 10, 1-18 volt, és amelyet Gede Csongor lelkipásztor tartott meg.

Ahogy a példázatban is elhangzott, Isten nevünkön szólítva összegyűjtött minket erre az estére, hogy lelkünket megmelengetve feltöltődjünk és ismerős közegben legyünk. Nagyon megragadott a prédikációból az a mondat, hogy: ,,Nem az IKE-nek van Istene, hanem az Istennek van egy IKE-je, amelyen keresztül misszióját végzi”. Neki terve van velünk, és az ő segítsége által az elkövetkezendő hónapokban is rengeteg program kerül megszervezésre. Ezekről a lehetőségekről Farkas Paula programkoordinátor tájékoztatott minket.

Remélem, sokatokkal találkozunk majd, hiszen ezeket az alkalmakat nem éri meg kihagyni még akkor sem, ha az ember úgy érzi, fáradt vagy éppen kedvtelen, mert pont egy ilyen alkalom fog valami olyan lendületet adni, amivel túlléphetünk egy-egy akadályon. Az este végén még egy-két kedvenc énekem is felcsendült, majd szeretetvendégséggel zárult, amely közben volt lehetőségünk nevetgélni és beszélgetni egymással.