Október 14–16. között került sor a Kalandok és Álmok Élménypedagógiai Képzésre Kisgalambfalván. A képzésen olyan lelkes fiatalok vettek részt, akiket érdekel az önkénteskedés és a gyerekfoglalkozások megalkotása, levezetése. A hétvégéről a képzés egyik résztvevője, Miclea Andrea Szidonia számol be.

Pár óra utazást követően szerencsésen megérkeztünk a képzés helyszínére, ahol nagy szeretettel fogadott minket Székely Kincső, a hétvége koordinátora, és Rátoni Botond helyi lelkipásztor, a Székelyudvarhelyi IKE ifjúsági előadója. Már az utazás közben éreztem egy csipetnyi izgatottságot, mivel részben egy új csapattal ismerkedhettem meg. A megérkezést követően egy órán belül ez az érzés szertefoszlott, és átvette a helyét az ismerkedés. A kíváncsiságom a hétvégi képzés alatt határtalan volt, az utazástól kezdve az utolsó játékblokk befejezéséig. Az első pár órában egymással ismerkedtünk, fokozatosan haladtunk az egyre személyesebb tulajdonságainkhoz, amelyeket megosztottunk egymással. Az ismerkedés és a képzés alapja a különböző játékokon alapult, amelyek segítségével kompetenciákat tudtunk fejleszteni. Nagyon értékesnek tartom azt, hogy ez nem egy megszokott PowerPoint-os képzés volt, hanem ennek a szöges ellentéte. Minden a megtapasztalásokon alapult, ezáltal a továbbiakban sokkal jobban tudjuk gyakorlatba ültetni a megszerzett tudást.  Péntek estére családias hangulat alakult ki. Ez meglepő volt számomra, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan meg tudunk nyílni egymás előtt. Mindez annak köszönhető, hogy a csapat tagjainak nagyon hasonlóak voltak az érdeklődési körei. A két szakmai vezetőnk, Demjén Izabella és Bányai Sándor nagyon sokat segítettek nekünk abban, hogy jól együtt tudjunk dolgozni. Az említett együttműködés a tevékenységekben kettes, majd hármas csoportokban folytatódott, ezt napról napra és tevékenységről tevékenységre növelték. Így szombat délután már a teljes csoport együtt dolgozott.

A képzés egyik kiemelendő különlegessége az volt, hogy a játékok kellékei olyan tárgyakból álltak, amelyeket otthon könnyedén megtalálunk. Itt gondolok a texre, collstokra, kártyára. A kártya segítségével például költői mondatokat alkottunk, táncoltunk és daloltunk. Minden játéknak volt egy-egy kerettörténete. A játékok legfontosabb része az összetartó csapatmunkában és a kompetenciák fejlesztésében nyilvánult meg, amelyek alatt új helyzeteket és látásmódokat ismerhettünk meg. Ezen a hétvégén újra gyerekek lehettünk, és csillogó szemmel figyeltük a játékok menetét, tanultunk, és közösen fejlődtünk úgy szellemileg, mint lelkileg.

A képzés minden napján sor került legalább egy dicsőítésre, szombaton kettőre is. Vasárnap a kisgalambfalvi templomban hallgattuk Isten igéjét: „Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: Gyermekem, sose hagytalak el téged”. A búcsú ideje vasárnap érkezett el. A búcsúzkodás, mint mindig, kissé szomorú volt, de már mindenki a következő találkozást tervezi.

Köszönjük a Székelyudvarhelyi Egyházmegye támogatását a rendezvény megvalósításában!