Az ünnepek alatt gyakran hajlamosak vagyunk a pazarlásra, pedig a környezettudatosságnak ilyenkor is fontos szerepet kell kapnia. A hagyományok megőrzése és a fenntarthatóság kéz a kézben járhat, ha odafigyelünk az apró döntéseinkre. Amikor visszaemlékszem arra, hogyan főzött gyerekkoromban a nagymamám vagy a dédnagymamám, illetve hogyan vezették a háztartást, azt mondhatom, hogy igazán környezettudatosak, „zöldek” voltak az ő idejükben. Ez az életforma a természet tiszteletének szép példája volt.

Mi kényelmesebb életet élünk, sokkal több lehetőségünk van, és sok esetben a környezettudatosság háttérbe szorul. Az apró szokások megváltoztatásával azonban mi is tehetünk a változásért.

Gyerekkorom óta szeretem a húsvéti előkészületeket. Nagypénteken az istentiszteletek között virágot és leveleket szedtünk, amelyeket a tojásfestéshez használtunk, a padláson pedig hagymahéjat gyűjtöttünk. A tojásokat régi harisnyába kötöztük, ügyelve arra, hogy az eperlevél vagy az ibolya el ne mozduljon. Ezután jó sok hagymahéjjal töltött edényben főztük meg őket. A kedvencem mindig az volt, amelyik sötétvörösre festődött, és szépen kirajzolódott rajta a gondosan elrendezett kis növény. Szalonnával is megkentük, hogy még fényesebb legyen.

A készülődéshez hozzátartozott a sütés is. Az ünnepi asztalról sosem hiányzott a mézestészta vagy a sós kifli. Ezek mindig ott voltak, és édesanyámmal együtt sütöttük őket. Nemigen emlékszem olyan alkalomra, amikor boltból vásároltunk volna süteményt. Magától értetődő volt, hogy otthon sütünk. Mindig volt házi tojás, tehéntej, és természetesnek vettük, hogy ezeket használjuk fel.

A húsvéti dekoráció is lehet egyszerű és természetközeli. Egy kis búza, amit a böjti időszakban elültetünk, húsvétra szépen megnő, és egy kis edényben vagy kosárban az asztal dísze lehet. Nagymamám kertjében és a dédszülők házának kertjében rengeteg tulipán volt, amelyek egy kis szerencsével és napsütéssel húsvétra kinyíltak. Ha tulipán nem is, de nárcisz biztosan nyílik az ünnepre. Ezekből nagy csokrot készítek. Az asztalra kalotaszegi írásos abrosz kerül, erre a váza. Így válik teljessé a készülődés látható formája.

Most már saját családom van, de a hagymahéjjal festett házi tojás, az otthon sütött mézestészta, a fonott kalács, valamint a kertből szedett nárcisz vagy tulipán mindig ott van az ünnepi asztalon. Nem is tudom elképzelni másképp.