Április 13–16. között elérkezett a várva várt második MKT-szeminárium is, amelynek helyszíne Zeteváralja volt. Már nagyon türelmetlenül várta mindenki, hiszen az első szeminárium alatt erős barátságok alakultak ki, és izgatottan vártuk a találkozást. Érkezéskor mindenki egymás nyakába borult, és lelkesen várta, hogy mit tartogat ez a második szeminárium. A szervezők ezúttal teljesen mással készültek az első szemináriumhoz képest, ugyanis a hétvégén a kommunikációban, konfliktuskezelésben és rendezvényszervezésben fejlődhettünk.
Az érkezést követő szoros ölelések után jöhetett egy kis áhitat, majd kiscsoportos, meghitt beszélgetések és egy kis ötletes játék is. Sok nevetés után kíváncsian feküdtünk le, várva a következő nap kihívásait.
A pénteki nap rövid áhitattal indult, majd Rácz Csaba tréner kommunikációról szóló bemutatójával folytatódott, amely mindenkit kicsit kimozdított a komfortzónájából. Ebédszünet után folytattuk a konfliktuskezeléssel, amely során ugyancsak sokat tanulhattunk és fejlődhettünk. A tanultakat gyakorlatba is ültethettük, ugyanis alkalmunk volt vitázni egymással, ezáltal megtanulhattuk, hogyan is kell jól vitázni és azt is, hogy mi a különbség a vita és a veszekedés között. Mindenki nagy érdeklődéssel hallgatta az előadásokat. Este kiscsoportos beszélgetés után választani lehetett a medencézés és a társasjátékozás között. Egy nagyon tartalmas napot zárhattunk le.
Szombaton már lassan éreztük a második szeminárium végét, de próbáltunk nem erre koncentrálni, hanem a napi témára, ami a rendezvényszervezés volt. A bemutatót Apetroae Lucas és Farkas Paula tartották. Betekintést nyerhettünk a rendezvényszervezés sokoldalú világába, és megtanulhattuk, hogyan is kell megszervezni valamit lépésről lépésre. Az elméleti rész után egy újabb szerepjáték következett, ahol, tanulva az előző napi „leckéből”, megújult erővel nekiláttunk feladatunknak. Estére elérkezett a második szeminárium fénypontja, a kiscsoportos beszélgetés után egy meghitt estét tölthettünk el egymással, ahol Isten jelenléte különlegessé tette az együttlétünket, mindenki elérzékenyült, és teret hagyott az érzelmeinek. Könnyes szemmel, fülig érő mosollyal tértünk nyugovóra.
Végül elérkezett a negyedik, egyben utolsó nap, amelyen egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett. Áhitat után jöhetett az ebéd és a kiértékelő is. Mindezek után a nem annyira várt búcsú pillanata érkezett el, amely mindegyikünk számára nehéz volt, viszont tudtuk, hogy nem szakad meg a kapcsolat közöttünk a következő találkozásig.
Ha egy szóval kellene jellemezni ezt a felejthetetlen négy napot, akkor az a szó a HÁLA lenne. Hálásak vagyunk, mert különleges barátságokra tettünk szert, sok mindent tanulhattunk kevés idő alatt, de amiért a leghálásabbak vagyunk az az, hogy megerősödött a hitünk, és tudjuk, hogy Ő úgy szeret, ahogy vagyunk, mert az övéi vagyunk.