A második szeminárium is az elsőhöz hasonlóan, csütörtök délután kezdődött és vasárnap délben ért véget. Ezúttal Illyefalván szálltunk meg, ami az én otthonomtól elég távol esett, ezért a hosszú út megtétele után csak pihenésre vágytam.

Azonban a programterv nem ezt diktálta. Közös énekléssel és áhítattal kezdtük az együttlétet, ami számomra segített lelkileg is megérkezni. Mire már tényleg nagyon elálmosodtam, kezdődhetett is egy számháború, amihez, őszintén szólva, semmi kedvem nem volt este 9-kor a sötétben. De valami mégis megváltozott bennem idő közben. Előjött belőlem a versenyszellem, s tudtam, hogy a csapatomért ki kell tartanom. A közös játék teljesen elfeledtette velem, hogy mennyire fáradt voltam, és végül nagyon gyorsan eltelt az este.

            A péntek reggelt tornával indítottuk, ami segített frissen elkezdeni a napot. Ezt követően reggeli, majd áhítat. Az áhítatok mindig biztosítják számomra az Isten közelségét, ami szerintem elengedhetetlen egy keresztyén közösség mindennapjaiból. Kis szünet után el is kezdődött az első figyelmet megpróbáló előadás, ami a csoportdinamikáról és a csoportszerepekről szólt. Nagyon vártam az ilyen jellegű programokat, mivel többek között azért szerettem volna részt venni az MKT-n, hogy tárgyi tudást szerezzek. Ennek az igényemnek eleget is tettek a szervezők és az előadók, hisz a továbbiakban sok információval gazdagodtam. Ilyen program volt például az ebéd utáni rendezvényszervezésről szóló előadás is. Még volt esélyem ehhez hasonló oktatásban részt venni az életem folyamán, de az után nem éreztem azt, hogy meg tudnék szervezni egy rendezvényt, a mostani viszont nemcsak a kedvemet hozta meg, de úgy gondolom, hogy sikeres is lenne a szervezés. Vacsora után kiscsoportos beszélgetéseket folytattunk, amikben az én kiscsoportom (de ki merem jelenteni, hogy a többi három is) nagyon érdekes témákat boncolgatott, mindezt úgy, hogy teljes őszinteséggel meg tudtunk nyílni társaink előtt. Lefekvés előtt a közös erkélyen énekeltünk ifjúsági dalokat.

Másnap ismét tornával, reggelivel és áhítattal indítottuk a napunkat. Ezt követően egy újabb előadáson vehettünk részt, melynek témája a kommunikáció volt. Olyan érdekességeket tanultam, amiket már rögtön aznap alkalmazhattam is a társaimmal való kommunikációmban és mások meghallgatásában. Ebéd után kiscsoportonként a forgó színpad különböző stációin haladtunk végig, ami úgy mutatott be számunkra érdekes tudnivalókat, hogy a figyelmünk nem lankadt a végére sem. Ez a program megtanított nekünk egy bibliatanulmányozási módszert, bemutatta a játékmódszertant, illetve megismerhettük, mi is az a láthatatlan színház. Vacsora után egy meglepetés programban volt részünk, aminek angyali érintések volt a neve. Ez egy nagyon megható esti tevékenység volt mindannyiunk számára. Legtöbbünk örömkönnyekkel bújhatott aznap ágyba.

Az utolsó nap eltért a többitől, hisz kellett készülni a hazaútra, azonban a lelki táplálékot aznapra biztosította a helyi istentisztelet. Ezt követően kiértékeltük a hétvégét, majd könnyes búcsút véve egymástól, elindultunk hazafele.

Számomra az MKT nem csak az a hely, ami tudást és értékes információkat nyújt, hanem az a hely is, ahol feltöltődhetek lelkilek, közelebb kerülhetek a természethez és Istenhez, ugyanakkor teret ad olyan mély kapcsolatok kialakításához, amelyek nem mindennapiak manapság. Hálás vagyok az Úrnak, hogy részt vehettem ezen a szemináriumon. Alig várom, hogy újra találkozzak ezzel a csapattal, és, hogy amiket megtanultam, gyakorlatba ültethessem.