Mikor elkezdtem az IKE-nél dolgozni, az egyik mindennapos kérdés az volt: „Van kajád?”. Ez nemcsak nekem szólt – igazából körbekérdezgettük egymást az ebédidő előtt 1-2 órával. Akkor még gyakran előfordult, hogy éppen nem volt, így kellett valahonnan szerezni – rendelni vagy épp elmenni valami közeli helyre, ahonnan lehet meleg ételt vagy szendvicset vásárolni.
Rövid időn belül rájöttem, hogy ez sem egészségügyileg, sem pénzügyileg nem éri meg nekem – ráadásul nem is környezettudatos. Ezek az érvek, amelyek folyamatosan alakuló motivációkkal elindítottak abba az irányba, hogy otthon elkészített ételeket vigyek magammal.
Elsősorban a motivációm a pénzügyeimhez volt köthető. A hónap végén összeszámolva kiadásaimat, egyértelműen nagy volt a költsége a rendelt ételeknek. Túl sok pénzt költöttem egy alapvető szükségletemre, viszont ez nem állt arányban azzal, hogy kezdő munkásként mennyit kerestem – pláne, hogy az alapanyagokból főzve a költségek akár a felére is csökkenhettek volna (ez pedig szerintem egyetemistaként is fontos szempont).
Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy érezzem: ez az életmód sokkal egészségesebb. Az ultrafeldolgozott, előre elkészített ételek – amelyekről sokszor azt sem tudjuk, mit tartalmaznak – nem a legjobb döntés. Plusz adalékanyagok, furcsa vagy túl jó ízek, nem eléggé átsült húsok, és még sok más szempont. Továbbá az üzleti/éttermi menük kínálata is hamar unalmassá válhat: két hét (10 munkanap) alatt szinte biztos, hogy ismétlődnek az ételek. Egészséges étkezés szempontjából kevés lehetőség van a változatosságra (igen, próbáltam). Nem szeretnék az éttermi vagy a gyorsételek ellen beszélni – az álláspontom inkább az, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni a vásárolt és az otthon elkészített ételek között. Nálam ez az egyensúly azt jelenti, hogy hetente maximum egyszer eszem nem általam készített ételt.
Az előző két (pénzügyi és egészségügyi) érv lassan kiegészült a környezetvédelem kérdéskörével is. Elkezdtem odafigyelni arra, hogy hogyan tudok környezettudatosabban főzni. Próbáltam minimalizálni a kidobott étel mennyiségét és felhasználni a maradékokat. Vásárláskor nem tettem külön nejlonzacskóba a gyümölcsöket és zöldségeket. Saját dobozokat vásároltam a reggelinek és az ebédnek – ezzel megelőzve a felesleges csomagolást. Aztán, környezettudatos barátaimtól inspirálódva, a zöldséghéjakat elkezdtem lefagyasztva összegyűjteni, majd alaplevet készíteni belőlük. A következő nagy álmom pedig a komposztálás.
Az elmúlt két évben már igyekszem minden nap magammal hozni a reggelit és az ebédet a munkahelyemre. Lassan, biztosan eljutottam oda, hogy csak kéthetente egyszer lepem meg a munkatársaimat, és válaszolom, hogy „Nincs ebédem.”
Tudom, most sokakban felvillan a kérdőjel–kérdőjel–felkiáltójel: „Nekem nincs ennyi időm és kreativitásom minden napra főzni!” Hát elárulok egy titkot: ha nincs ötleted, végigolvastad az internetes receptoldalakat, anyukád és barátaid összes receptötletét kipróbáltad, és az Insta-TikTok-videók is elfogytak, akkor a ChatGPT ebben is sokat tud segíteni (bár én eddig még nem használtam erre).
Az első tanácsom, ha adhatok ilyet: vágj bele! Lesz, hogy nincs kedved hozzá. Lesz, hogy nincs otthon túl sok alapanyagod. Lesz, hogy recepteket kell keresgélned hosszasan. De tedd meg ezeket – magadért, az egészségedért, a pénztárcádért, a környezetedért.
